Úgy érzi, elege van, a hangulata elérte a mélypontot, sem a munkájához, sem máshoz nincs kedve? Kiégettnek, esetleg depressziósnak érzi magát? A két állapot tünetei sok hasonlóságot mutatnak, fontos lehet meghatározni, mi is van valójában a háttérben.
Mintegy ötven évvel ezelőtt figyeltek fel a szakemberek arra, hogy – különösen az emberekkel foglalkozó, segítő szakmabeliek körében – gyakori, hogy az addig lelkes, odaadó munkát végzők egy idő után, a tartós munkahelyi stressz hatására elveszítik a munkájukkal kapcsolatos motivációjukat, kimerülnek, enerválttá, fásulttá, érdektelenné válnak, negatív érzések töltik el őket. A jelenség a kiégés, Burnout-szindróma néven került a köztudatba. A WHO a krónikus munkahelyi stresszből eredő kiégési szindrómát – ha más nem társul hozzá -, önmagában nem sorolja a diagnosztizálható orvosi állapotok közé. Mégis foglalkozni kell vele, mivel befolyásolhatja az egészségi állapotot, és elhanyagolva más problémáknak is alapja lehet. Ráadásul a kiégés tünetei sok hasonlóságot mutatnak, összetéveszthetők a depresszióéval, ami viszont már súlyos betegség és kezelése elengedhetetlen.
Kiégés, Burnout-szindróma
A kiégés leggyakrabban a tartós munkahelyi stressz miatt alakul ki, de sosem egy oka van. A kimerüléshez mindenki esetében számos különböző külső és belső tényező együttes fennállása vezet.
A kiégés folyamata szakaszokra osztható: a kezdeti lelkesedéstől, intenzíven átélt feladattudattól kezdve a konfliktusok, a csalódás, a frusztráció kialakulásán keresztül egészen a fellépő fásult érdektelenségig, közönyig, reményvesztettségig, apátiáig. A kiégés sokféleképpen jelentkezhet, de szinte minden esetben megfigyelhető a túlterheltség, a stressz, az enerváltság, a munkával kapcsolatos negatív érzések és a koncentrációs képesség csökkenése. A kiégés, a Burnout-szindróma tünetei 3 csoportba sorolhatók, melyek a következők: testi és lelki kimerülés (állandó fáradtságérzés, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, testi panaszok/betegségek kialakulása, feszültség, levertség, düh); teljesítmény problémák (lassabb és kevésbé hatékony munkavégzés, feladatok halogatása, türelmetlenség, ingerlékenység); izoláció (kollégákkal töltött idő csökkenése, vagy a kollégák elkerülése, pesszimizmus, cinizmus).
A kiégés következtében az életminőség jelentősen romolhat, egészségkárosodás is kialakulhat, például táplálkozási zavarok, függőségek, alvásproblémák, pszichoszomatikus betegségek. Ez az állapot nagyobb eséllyel fordul elő azokkal, akik érzelmileg erősebben kötődnek a munkahelyükhöz, és azokkal is, akik segítőként emberekkel foglalkoznak. Noha nem betegség, a kiégést is mielőbb kezelni kell, nemcsak a fentebb felsorolt kellemetlen tünetek miatt, hanem azért is, mert kezeletlenül maradva rosszabbodhat ez az állapot és akár depresszió vagy más mentális betegség is kialakulhat.
Depresszió
Gyakran halljuk lehangolt, szomorú ismerőseinktől: „ma nagyon depis vagyok”, pedig a rosszkedv, a néhány napig vagy hétig tartó, átmeneti hangulati mélypont nem azonos a depresszióval. A depresszió ugyanis egy tartósan fennálló betegség, súlyos hangulatzavar, amelynek tünetei között szerepel: levert hangulat, ürességérzés, érdeklődés és öröm csökkenése, étvágy és alvás megváltozása, állandó fáradtságérzés, energiátlanság, csökkent gondolkozási és koncentrációs képesség, értéktelenség érzés, halállal kapcsolatos gondolatok megjelenése.
Több körülmény egyidejű fennállása vezethet depresszióhoz. Hozzájárul az öröklődés: ha a családban már előfordult depresszió vagy más pszichés zavar, függőség, akkor nagyobb az esélye. Megfigyelték, hogy összefügg a család érzelmi életével is, például, ha problémás családban, kiegyensúlyozatlan, rideg, szeretethiányos légkörben nő fel valaki, szintén veszélyeztetettebb lesz. A beteg saját életében lejátszódó traumák, stresszek is befolyásolhatják a depresszió kialakulását. A depresszió kezelése mindenképpen szakembert igényel, pszichiáter szakorvos és pszichológus felkeresése javasolt, akik meghatározzák az egyéni kezelési tervet, ami lehet gyógyszeres kezelés, pszichoterápiás kezelés, illetve a kettő kombinációja is.
Kiégés a munkahelyen
A kiégés hátterében leggyakrabban munkahelyi problémák állnak. Ha a munkavállalónak nem megfelelőek a körülményei, ha hiányzik az elismerés, a megbecsülés, a pozitív visszajelzés, ha nincs módja elegendő pihenésre, helyette állandó a túlterhelés, túl sok a felelősség, akkor mindez nehezen elviselhető nyomást jelent számára. Ha mindenhez még az önmagával szembeni folyamatos elégedetlenség, maximalizmus, a munkával, a feladataival kapcsolatos idealizált elképzelések is járulnak, a tartós feszültség kiégéshez vezethet. A munkaadók számára rendelkezésre állnak olyan kérdőívek is, amelyek segítenek idejében feltárni a munkavállalók kiégésének jeleit. A munkáltató jól teszi, ha a saját érdekében „veszi” ezeket a jeleket, felismeri a kezdeti tüneteket, megvizsgálja a munkahelyi körülményeket, és igyekszik változtatni a különösen stresszes területeken. A megelőzésben a munkahely sokat segíthet, megfelelő továbbképzésekkel, kommunikációs tréningekkel, stresszkezelő technikák biztosításával.
Kiégés vagy depresszió?
Az általános levertség, folytonos kimerültség, az üresség, tehetetlenség, reményvesztettség érzése nemcsak a kiégésnek, hanem a depressziónak is kisérő tünete lehet. A két állapotot nem könnyű megkülönböztetni. Az elkülönítés egyik módja az lehet, hogy az érintett átalakítja az életmódját, kiiktat valamilyen stresszforrást vagy igyekszik kezelni azt mozgással, relaxációs technikák bevezetésével, több időt tölt a szeretteivel, családjával, kollégáival és több időt szán a feltöltődésre. Ha ezután javul a hangulata, a közérzete, elmúlnak a panaszai, akkor kiégés okozhatta a gondokat. Ha azonban a változtatások nem eredményeznek javulást, akkor szakemberrel kell konzultálnia a pontos diagnózisért és a mielőbbi kezelésért. Előfordul, hogy nehéz beismerni magunknak, hogy az utóbbi időben tapasztalt tüneteket akár depresszió is okozhatja, azonban nem érdemes várni, ha felmerül bennünk, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy mielőbb újra önmagunk lehessünk.
A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült el.
