Modern világunkban az egyik leggyakoribb munkahelyi ártalom a kiégés, amely leginkább a tartós stressznek kitett, vezető beosztású vagy segítő foglalkozású embereket fenyegeti.

A kiégés (orvosi nevén Burnout-szindróma) a tartós stressz, erős érzelmi megterhelés következtében kialakuló speciális munkahelyi ártalom. Vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. Fontos jellemzője a deperszonalizáció, az elkötelezettség csökkenése is, ami az eredménytelenség és a hozzá nem értés érzésében, tehetetlenség-, inkompetencia-érzésben, csökkent munkakedvben, motiválatlanságban nyilvánul meg, és figyelemzavarhoz, teljesítménycsökkenéshez vezet.

A munkavállaló viszonya megváltozik a munkájához is, fásulttá válik, monotonnak és értéktelennek látja a tevékenységét, a munkatársaival való kapcsolata is romlik. Saját egészségét is elhanyagolja, függőségek, alvásproblémák, táplálkozási zavarok, pszichoszomatikus betegségek, depresszió, magas vérnyomás alakulhatnak ki, így a kiégés előbb-utóbb testi tüneteket is okozhat.

A kiégést bárki átélheti, aki folyamatosan magas szintű stresszt él át. Az emberekkel foglalkozók, így a menedzserek és a segítő szakemberek, például a mentősök, az orvosok és az ápolók, a gyermekgondozók különösen ki vannak téve a kiégésnek. Bizonyos személyiségvonások, így például a perfekcionizmus tovább növelheti a kiégés kockázatát.

Vegye észre a figyelmeztető jeleket!

Nem minden tünet jelentkezik egyszerre, a kiégés kialakulásának jellegzetes szakaszai vannak. Az első szakasz látszólag épp a kiégéssel ellentétes vonásokkal bír, például túlzott lendülettel, felfokozott ambícióval, túlságosan kemény munkával is kezdődhet, amikor is az érintett figyelmen kívül hagyja a saját igényeit, pihenését, egészséges életvitelét, táplálkozását, minden olyan szükségletét, ami nem a munkához kapcsolódik, elhanyagolja korábbi hobbijait, a magánéletét, családját, barátait.

Az érintett ezt nem ismeri el, helyette inkább a munkatársait, illetve a munkakörülményeket okolja a problémákért. A kiégés jellegzetes fázisa a tagadás, a többiekkel, a környezettel szembeni türelmetlenség, mások hibáztatása és a többiektől való visszahúzódás, elvonulás is. Előfordulhat viselkedésváltozás, agresszió, és felléphetnek a pszichés zavarok, a pánikbetegség és a depresszió tünetei is, ami akár lelki vagy fizikai összeomlásig vezethet. A kiégés állapota gyengíti az immunrendszert, így az érintett fogékonyabb a fertőzésekre és egyéb betegségekre is.

Tippek a kiégés megelőzésére

Bár a kiégéshez vezető tartós stressz szinte kikerülhetetlen, de néhány jó tippet összegyűjtöttünk, hogy könnyebben megbirkózhasson vele és elkerülhesse a kiégést. A stressz könnyebb feldolgozásához rendszeres mozgásra, kiegyensúlyozott étkezésre, elegendő, pihentető alvásra van szükség. Meditáció, jóga vagy más, stresszkezelő stratégia is sokat segíthet.

Az öngondoskodás is elengedhetetlen: építsen be az életébe kikapcsolódást, élményt, örömteli tevékenységet. Alakítson ki olyan kapcsolatokat barátokkal, családtagokkal, amelyben szükség esetén segítséget kérhet és kaphat: kölcsönösen vigyázhatnak egymásra, meghallgathatják egymást, megbeszélhetik a gondokat, egy-egy feladatot segíthetnek megoldani a másiknak, vagy legalább éreztethetik egy-egy kedves gesztussal, hogy nincsenek egyedül.

Mit tehetünk, ha már kialakult?

Legjobban akkor lehet hatékonyan leszámolni a kiégéssel, ha a cselekvésre összpontosítunk, igyekszünk feltárni a stressz okát, majd azokon igyekszünk változtatni, amennyire csak lehet. Ilyen végrehajtható változtatás például a határaink felállítása (meg kell tanulni olykor nemet mondani, szünetet, pihenőt tartani, lazítani) új időbeosztás összeállítása, a saját szükségletekre, igényekre való összpontosítás.

Fontos ezeknek a lépéseknek a világos, határozott kommunikálása, közös megoldások keresése a problémákra, feladatok kiosztása másoknak, akik segíthetnek. Önvédelemből tanácsos korlátozni a külvilágból érkező stresszhatásokat is: egy kis szünetet tartani a hírekben és a közösségi médiában. Mivel a kiégés ritkán egyéni jelenség, sokszor munkahelyi, csapat- vagy szervezeti szintű változtatásokra is van szükség a stresszhatásoknak való kitettség csökkentéséhez, a mögöttes problémák megoldásához.

A munkatársakkal együttműködve meg kell találni a módját a konfliktusok kezelésének, a feladatkiosztás újra tervezésének, feladatok átdelegálásának. Erősíteni kell a csapat kontrollérzetét, lehetőséget kell adni, hogy sikerhez, elismeréshez juthassanak, és meg kell beszélni, milyen segítségre vagy képzésre van szükségük ehhez.

Kérje szakember segítségét!

A kiégéssel szembeni harchoz, mind az okok feltárásához, mind a megelőzéshez szükség lesz külső segítségre, ezért ajánlatos mielőbb felvenni a kapcsolatot egy mentális egészségügyi szakemberrel, egy pszichológussal. A munkaadóknak intézményi szinten is tanácsos szakemberhez fordulni, aki csoportos foglalkozásokkal, képzésekkel, tréningekkel segíthet a kezdeti tünetek felismerésében és kezelésében, a kiégés felmérésében és szűrésében.
Ezek során fény derülhet a személyes motívumokra és a veszélyeztető tényezőkre. A résztvevők elsajátíthatnak megfelelő stresszkezelő relaxációs módszereket és kommunikációs készségeket, javulhat a munkatársak kapcsolata, ami önmagában is fontos eszköz a stressz kezelésében és a kiégés megelőzésében. Ha következményként kialakulnak pszichés, mentális vagy testi tünetek, akkor egyéni pszichiátriai segítség, például antidepresszáns kezelés is szükségessé válhat.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.