Napjainkban sokan használják a ,,kiégtem” kifejezést, pedig lehet, hogy csak rossz napjuk van. De mi is a különbség a két kifejezés között?

Kiégés vagy csak rossz nap?

A kiégés olyasvalami, ami szinte észrevétlenül keríti hatalmába az embert. Képzelje el, hogy a fürdőszobai vízvezetéke kilyukad és hónapokon vagy akár éveken keresztül is észrevétlenül áztatja a falat. Egyik nap aztán a túlnyomás hatására a csővezeték eltörik, a víz pedig pusztító erővel zúdul át a falon. Olyan ez, mintha minden egyes nap küzdelemmel és szorongással terhesnek tűnne mindaddig, amíg abba a kritikus helyzetbe kerül az ember, ahol már minden hiábavalónak látszik, és eljut a teljes önfeladásig. Röviden szólva: a kiégés olyan, mintha minden nap rossz napunk lenne. Rossz napjai persze mindenkinek lehetnek, és ezek beindíthatnak egy hógolyó-effektust: egy rossz napból kerekedhet egy rossz hét; néhány rossz hét pedig rossz hónapot eredményezhet. A valódi kiégés egy hosszabb folyamat eredménye, amely megfoszt a reménytől, szétzúzza a motivációt. A szó szoros értelmében kiszívja az emberből az életet.

A rossz nap (vagy napok együttese) azért más, mint a kiégés, mert a szívünk mélyén úgy érezzük, hogy innen van még visszaút. Még a nehézségek közepette is látja az ember a fényt az alagút végén, képes irányítani az életét (noha ez nem mindig könnyű), sőt, még örömöt is tud meríteni belőle.

A kiégés 3 jele

A kérdés már csak az, hogy miként dönthetjük el, hogy már kiégtünk vagy csak közel járunk hozzá? Íme, a kiégés három beszédes jele!

1. Hangulati és fizikai kimerültség

A kiégéstől szenvedő emberek általában úgy írják le az érzéseiket, mintha minden energiájuk elszállt volna. Ez a zaklatott állapot olyannyira legyengíti az embert, hogy még azoktól a napoktól is retteg, amikor igazából semmi lényegeset nem kell csinálnia, illetve semmiért nem kell felelősséget vállalnia. Sajnálatos módon még azok az alapvető tevékenységek is kínszenvedést jelentenek a számára, amelyek korábban rendszerint örömet szereztek neki. Habár a kiégéstől szenvedő emberek kimerültek, meglepő módon gyakran mégsem tudnak aludni, és egészen a krónikus álmatlanság állapotáig képesek eljutni. Mivel képtelenek kipihenni magukat, így egyre nehezebben tudnak összpontosítani, végül pedig olyan fizikai, testi tünetek jelennek meg náluk, mint pánikroham, mellkasi fájdalom, légzési nehézség, migrén és gyomorfájdalom. Ezek a tünetek olyan súlyossá és romboló erejűvé válnak, hogy a napi élete során az ember már sem a megoldandó problémákkal, sem pedig a kellemes élményekkel nem tud mit kezdeni.

2. Közöny és cinizmus

A kiégéstől szenvedők egyre inkább megrögzött borúlátókká válnak. Azon már régen túl vannak, hogy a poharat „félig üresnek” lássák. Az ő számukra a pohár teljesen üres, és értelmét sem látják annak, hogy megpróbálják feltölteni azt. Haszontalannak, reménytelennek érzik magukat, és magától értetődővé válik a számukra, hogy képtelenek másvalaki vigasztalását, vagy mások megértő közeledését elfogadni. Teljesen visszavonulnak és magukba zárkóznak, elutasítanak minden társadalmi érintkezést. Előbb-utóbb attól a rögeszmétől hajtva, hogy ki kell zárniuk mindenkit az életükből a teljes elszigeteltség állapotába kerülnek, és azzal igazolják a visszavonulásukat, hogy cinikusan viszonyulnak az élethez, a családhoz, a barátokhoz, a munkához, mindenhez, ami csak eszükbe jut. A reménytelenség érzése egyfajta magatehetetlenséggé alakul át, és minden javaslatra azt a hibás választ adja, hogy „úgy sincs semmi értelme az egésznek”.

3. Önbizalomhiány és eredménytelenség

A kiégéstől szenvedők még képesek bejárni a munkahelyükre, még az asztalhoz ülnek a családdal enni és ellátják a háztartási teendőket. Mindezeket azonban inkább rutin beidegződésként, automatikusan hajtják végre. Nem szívvel-lélekkel végzik, éppen ezért mindezek szenvedést okoznak nekik. Úgy érzik, hogy a mindennapi, megszokott cselekvések a megszokottnál tovább tartanak. Halogatnak mindent és megpróbálnak kifogásokat keresni, hogy miért mennek számukra nehezebben a dolgok. Minden idegesíti őket, ami korábban könnyen ment nekik, most viszont nehezükre esik megtenni. Természetesen fizikailag jelen vannak, az érzéseiket vagy a lelkiállapotukat tekintve azonban csak árnyékai önmagunknak, és kínosan ügyelnek arra, hogy ne vegyenek tudomást az alkalmatlanságukról. Mindenki el tudja képzelni, hogy mindez csak állandósítja a kiüresedettség, valamint a közöny érzését.

Lassan a testtel

Nos, mielőtt még pánikba esne és rögvest arra a következtetésre jutna, hogy a fenti tünetek mindegyikétől szenved, nyugodjon meg és vegyen egy mély levegőt. Életünk során a kiégés egy vagy több jelét is megtapasztaljuk magunkon. Mi több, azért tűnnek olyan ismerősnek, mert bizonyos fokig egész egyszerűen a napi életünkkel járó megpróbáltatások részévé váltak. Vésse jól az emlékezetébe, hogy egy nehéz időszak és a kiégés között csak néhány fokozatnyi a különbség, mindössze néhány cseppnyi abból a fal mögött szivárgó vízvezetékből. Ha azonban valóban kiégésre gyanakszik, akkor mindenképpen forduljon szakemberhez mielőbb, hogy a folyamatot még idejében visszafordíthassa!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.