„A nem az új igen” – olvashatjuk cikkek tucatjaiban. Nézzük, miért több ez, mint egy divatos életmód-szlogen!

A főnök újabb munkát akar önre bízni, túlóráznia kell, pedig már így is túlterheltnek érzi magát? Részt kellene vennie egy olyan programon, ami ellen minden porcikája tiltakozik, amit kínos kötelezettségnek érez? Nem feltétlenül kell igent mondania! Adja meg magának a jogot a mérlegelésre, esélyt az önálló döntéshozatalra, hogy hogyan osztja be idejét, energiáját, legyen tekintettel a saját véleményére, szükségleteire, teherbírására.

Meg kell húzni a határokat, meddig terjedhet mások befolyása az ön életére. Nemcsak az önbizalmának, a tartásának, a mentális egészségének, hanem a munkahelyi pozíciójának, kapcsolatainak is jót tesz, ha kézben tartja a döntéseit.

Miért mondunk igent, amikor nemet szeretnénk mondani?

Gyakran előfordul, hogy nem meggyőződésből fogadunk el valamit, hanem egészen más okokból, amelyeknek az észszerű megfontolásokhoz semmi közük. Így például beleegyezhetünk valami nem kívánt dologba amiatt, mert félünk a konfrontációtól, vagy mert megszoktuk, hogy mindig igyekszünk másnak a kedvében járni.

Sokan attól tartanak, hogy nemet mondani önző vagy udvariatlan, elítélendő, negatív dolog, míg, ha igent mondanak, szorgalmasnak, segítőkésznek fogják őket tartani. Gyakori a félelem is attól, hogy lemaradunk valamiről, amelyet mások átélnek.

Vannak, akiknél a konfliktuskerülés szinte kényszeressé válik, annyira, hogy még egy nehezen tolerált helyzetben sem képesek ellentmondani. Nemet mondani az képes, aki jól ismeri önmagát. Aki képes egy-egy adott helyzetben döntés előtt feltenni magának azt a kérdést, hogy ha igent mond, annak mi lesz a következménye, nem ront-e az állapotán, nem okoz-e további feszültséget, aránytalan fáradtságot, időhiányt önmagának, nem vezet-e elégedetlenség-, tehetetlenség-érzéshez, kiégéshez.

Miért jó nemet mondani?

Aki nemet mond, az felelősséget vállal a saját döntéseiért, egészséges határokat jelöl ki maga körül, kontrol alatt tartja a külső hatásokat, ami hosszú távon erősíti az önbizalmát, önbecsülését, sok felesleges stressztől kíméli meg, és jó hatással van a mentális egészségére.

Növeli a mozgásszabadságát, amire a saját fejlődéséhez, jóllétéhez, céljai eléréséhez nagy szüksége van. A nemet mondás új távlatokat, új lehetőségeket nyithat, segít a döntéseiben megfelelő fontossági sorrendet felállítani.

Ha pedig mégis úgy alakul, hogy semmiképpen nem mondhat nemet, bármennyire is szeretne, akkor úgy mondjon igent, hogy ne adjon fel semmit abból, amit addig sikerült elérnie: például beszéljen meg a munkához megfelelő, teljesíthető határidőt, vagy legalább részben delegálja a feladatot, kérjen hozzá munkatársi segítséget. Az sem mindegy, hogy ha nemet mond, hogyan teszi!

Hogyan lehet jól nemet mondani?

A „nem”, az elutasítás hangneme ne legyen ingerült, felcsattanó, sértődött, idegesen védekező, negatív, hanem kedves, empatikus, a másik szempontjait is megértő, őszinte, pozitív. Nem kell azonnal reagálni, jobb előbb végiggondolni a lehetséges következményeket. Ha érthetően, határozottan megmagyarázza az indokait, kevesebb feszültséget generál.

Sokat segíthet, ha az adott feladatra igyekszik javasolni más alternatívát, esetleges megoldást. Az elutasítást kísérje valami pozitív kijelentés, ami nyitva hagyja a lehetőséget a további együttműködésre. Legjobb a szendvics-módszer: a „nem” előtt és után valami engedékeny, a kapcsolatra jótékony hatást gyakorló gesztus. Pl. „Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Sajnos, most nem mehetek el a termékbemutatóra, de a jövő héten hívni foglak.”

Az esetenkénti nemet mondásnak még az az előnye is megvan, hogy felértékelődnek az „igenek” is, hiszen senki nem veheti magától értetődőnek a mindenkori készséges beleegyezést, túlmunkát vagy bármilyen céllal, más kedvéért feláldozott időt.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.