Az új élethelyzetektől való szorongás természetes jelenség, amelyen megfelelő technikákkal úrrá lehet lenni.

Nincs ember, aki ne szorongana a változásoktól. Ez még akkor is így van, ha a változás valami jót hoz az életünkbe, például egy nagyobb, kényelmesebb lakásba költözünk, vagy jobban fizető munkánk lesz. A változás mindig ösztönös ellenállást szül bennünk, mert minden ember biztonságra törekszik. Biztonságot pedig abban találunk, amit jól ismerünk. Ez az úgynevezett komfortzónánk, ahol magabiztosan mozgunk, kompetensnek érezzük magunkat, rutinból cselekszünk.

A gond csak az, hogy a komfortzónában többnyire nincs fejlődés. Néha muszáj vállalni a költözéssel járó stresszt, hogy kényelmesebb otthonunk lehessen, vagy az előléptetéssel járó kihívást, hogy kreatívabb feladataink és magasabb fizetésünk legyen.

Néha ki kell lépni egy megszokott, de már nem működő kapcsolatból, hogy mindkét fél esélyt kapjon a boldogságra valaki más mellett. És vannak olyan változások is az életben, amelyeket nem mi akartunk, és nem okvetlenül hoznak pozitív fejleményeket az életünkbe, mégis megtörténnek velünk. Ilyen egy szeretett hozzátartozó vagy barát elvesztése, egy betegséggel való megküzdés vagy éppen a munkánk elvesztése.

Nem véletlen, hogy egyre nagyobb figyelmet kap a pszichológián belül az úgynevezett változásmenedzsment, a változásokkal való megküzdés módszertana. A változások elfogadásának a gyászhoz hasonlóan megvannak a maga szakaszai.

Az első a tagadás és az elutasítás, amit a szorongás követ, majd jön az új helyzet kipróbálásának és a vele való kísérletezésnek a szakasza, amit az elfogadás fejez be. Ezen az úton mindenki végigmegy, az azonban már a személyiség és az adott helyzet függvénye, hogy melyik szakasz mennyi ideig tart.

A változások elfogadásának folyamata azonban megkönnyíthető. Léteznek olyan technikák, megküzdési módszerek, amelyek segíthetnek a változások könnyebb megélésében. Az egyik ilyen, ha jól elkülönítjük, hogy mi az, ami felett van kontrollunk, és mi az, ami felett nincs. Azokat a tényezőket, amelyekre nincs ráhatásunk (például a gazdasági helyzet vagy a klímaváltozás) egyszerűen el kell tolni magunktól, és beletörődni, hogy ezekre nincs hatásunk. Így több energiánk lesz azokkal foglalkozni, amikre viszont van.

Ugyancsak hasznos lehet megtalálni az új helyzet pozitívumait. Nyilván egy hosszabb utazásban könnyebb meglátni a pozitívumokat, mint például egy betegségben, de minden új helyzet, még a krízisek is hozhatnak építő perspektívákat. Meg kell keresni, hogy az új helyzet hogyan segíthet a személyiségfejlődésünkben, mit tanulhatunk általa.

A változások elfogadásában segíthet az is, ha abban keresünk támaszt, ami nem változik. Tehát ha új városba költözünk, akkor ott is a korábban megszokott étterem- vagy üzletlánc felkeresése, magánéleti változáskor a munkahelyi rutinok adhatnak fogódzót, és így tovább. Amikor minden felborulni látszik, az ismerős, örömteli tevékenységek, mint a sport, a kertészkedés vagy a kreatív hobbik menedéket nyújthatnak és stabilitást biztosíthatnak.

Mindenekelőtt azonban az emberi kapcsolatok segíthetnek a változások megélésében. Ilyenkor érdemes intenzívebb kapcsolatot tartani a szeretteinkkel, és akár egymás után többször is kikérni a tanácsukat, vagy csak megosztani velük az új helyzettel kapcsolatos érzéseinket.

A társas támogatás szerepe kiemelten fontos, amikor változásokkal kell szembenéznünk, ezért ne szégyelljünk a problémáinkkal másokhoz fordulni. Ha pedig úgy érezzük, hogy támogatásra van szükségünk, akkor forduljunk szakemberhez (pszichológushoz, coachhoz), hogy minél rugalmasabban kezelhessük az új élethelyzeteket.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült.