Képzeljük el egy pillanatra: elérünk egy jelentős szakmai mérföldkövet, de ahelyett, hogy büszkeséget éreznénk, belső hangunk azt suttogja, hogy nem érdemeljük meg a sikert. Úgy érezzük, hogy csupán a szerencse vagy más külső tényezők vezettek ide, és hamarosan mindenki rájön, hogy valójában nem vagyunk olyan kompetensek, mint ahogy azt mások hiszik. Ha ez ismerősen hangzik, valószínűleg az imposztor szindróma jelenségével állunk szemben.

Mi is az az imposztor szindróma?

Az imposztor szindróma egy pszichológiai jelenség, amelyben folyamatosan kétségbe vonjuk saját képességeinket és eredményeinket, attól tartva, hogy mások csalónak tartanak majd minket. Bár objektív bizonyítékok vannak a sikerre, mégis úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg az elismerést, és hogy sikereink csupán véletlenek vagy külső tényezők eredményei.

Az imposztor szindróma 5 jellegzetes tünete

Önbizalomhiány: Folyamatosan kételkedünk saját képességeinkben, és úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg az elért eredményeket.

A kudarctól való irracionális félelem: Intenzív szorongás a jövőbeli teljesítményünkkel kapcsolatban, melynek során attól tartunk, hogy nem tudunk majd megfelelni az irántunk támasztott elvárásoknak.
A sikerek lekicsinylése: Az elért eredményeket a szerencsének vagy külső segítségnek tulajdonítjuk, nem pedig saját erőfeszítéseinknek.

Túlzott munka vagy megfelelési kényszer: Gyakran túlterheljük magunkat, hogy bizonyítsuk értékünket, vagy folyamatosan mások elismerését keressük.

Másokkal való folyamatos összehasonlítás: Állandóan másokhoz mérjük magunkat, és úgy érezzük, hogy alulmaradunk ebben az összehasonlításban.

Az imposztor szindróma 5 fő típusa

Valerie Young, PhD, az imposztor szindróma szakértője öt fő típust különböztet meg:

Perfekcionista: Mindent tökéletesen akar végrehajtani, és a legkisebb hiba is kudarcélményt okoz számára.

Szuperhős: Úgy érzi, hogy minden szerepben kiválónak kell lennie – legyen szó munkahelyi teljesítményről, családi vagy baráti kapcsolatokról, és ha nem sikerül mindenben egyszerre a legjobbnak lennie, csalónak érzi magát.

Természetes tehetség: Azt gondolja, hogy mindennek első próbálkozásra sikerülnie kell, és ha nem így történik, alkalmatlannak érzi magát.

Szólista: Nem kér segítséget, mert úgy gondolja, hogy ez mások szemében gyengeségre utalna, és rájönnének, hogy a segítséget kérő nem elég kompetens.

Szakértő: Úgy érzi, hogy soha nem tud eleget, folyamatosan újabb képzéseket, tanfolyamokat keres, hogy bizonyítsa hozzáértését.

Hogyan küzdjünk meg az imposztor szindrómával?

Az imposztor szindróma leküzdésében tapasztalatok szerint a következő stratégiák segíthetnek:

Beszéljünk róla! Osszuk meg érzéseinket megbízható barátokkal, kollégákkal vagy mentorokkal, így könnyen ráébredhetünk, hogy nem csak minket gyötörnek ilyen érzések, és jó tanácsokat, működő megoldási stratégiákat kaphatunk.

Ismerjük el sikereinket! Készítsünk listát elért eredményeinkről, és időnként tekintsük át őket, emlékeztetve magunkat valódi értékeinkre.

Fogadjuk el a tökéletlenséget! Senki sem tökéletes, a hibáinkból nem tesznek minket kevésbé értékessé, viszont sokat tanulhatunk belőlük és fejlődhetünk ezeknek köszönhetően.

Kérjünk segítséget! Ha úgy érezzük, hogy az imposztor szindróma jelentős mértékben megnehezíti munkahelyi vagy személyes életünket, forduljunk pszichológus szakemberhez, aki segíthet a megfelelő megküzdési stratégiák kialakításában.

Emlékezzünk arra, hogy a kételyek természetesek, ugyanakkor ne hagyjuk, hogy meghatározzák önértékelésünket. Elismerve és kezelve ezeket az érzéseket, teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet élhetünk.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.