Egy jó vezető felismeri, ha a beosztottjai kiégéssel küzdenek. De mik a burn-out szindróma külső jelei?
A burn-out szindróma egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi elnevezése, amely fizikai, érzelmi és mentális kimerülést takar; az Egészségügyi Világszervezet, a WHO definíciója szerint „nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stresszből fakadó szindróma”. Tehát a kiégés okozója a hosszú ideig fennálló és nehezen kezelhető stressz, túlzott megterhelés és igénybevétel a munkahelyen.
Kiket érinthet a burn-out szindróma?
A probléma lényegében bárkit érinthet, bármilyen szakmában, de a segítő foglalkozásúak (pl.: egészségügy) és a versenyszférában dolgozók fokozottan veszélyeztetettek. Hajlamosító tényezőnek számítanak a nem megfelelő munkahelyi körülmények, a rossz vezetési stílus, a túlterhelés, a feladat és a felelősségi körök pontatlansága, a túl nagy felelősség, ha huzamosabb ideig nincs összhangban az erőkifejtés és az érte kapott elismerés/megbecsülés, a folyamatos bizonytalanság, a túlórázás, a pihenés hiánya, a másodállásra kényszerülés stb. Ezen kívül a kiégésre hajlamosabbak lehetnek például azok a személyiségtípusok, akik túl nagy elvárásokat támasztanak maguk elé, akik a saját személyiségüket legfőbb munkaeszközként használva, túlzottan bevonódva végzik a munkájukat, akik nehezen mondanak nemet, akiknek a munkával kapcsolatos idealizált, irreális elképzeléseik vannak, akik sokszor két végén égetik a gyertyát, mert nem ismerik fel teljesítőképességük határait.
Melyek a burn-out szindróma jelei?
Ha az alábbiak közül többet is tapasztalunk egyik kollégánkon vagy beosztottunkon, akkor gyanakodni kezdhetünk a kiégés-szindróma jelenlétére. Ha a régen proaktív, lelkes kolléga:
- egyre érdektelenebbé, rezignáltabbá és fáradékonyabbá válik, érzései tompák, olykor cinikusak
- feladatait unottan, rutinból és sematikusan végzi, munkáját monotonnak és értéktelennek ítéli meg
- csökken a munkakedve és a motivációja, akárcsak a hatékonysága és az eredményessége
- tartós tehetetlenség- és inkompetencia-érzésről számol be, kilátástalanság és reményvesztettség uralkodik el rajta
- fejfájásra, nyak-, hát- vagy derékfájdalomra, gyomorpanaszokra, alvásproblémákra vagy táplálkozási zavarokra panaszkodik
- a kollégákkal ápolt kapcsolata konfliktusossá vagy felszínessé válik
- a személyes szükségleit háttérbe szorítja, a munkája kerül a középpontba a magánélete rovására
- úgy érzi, minden rossz, sem a munkájával, sem magával, sem a világgal nem elégedett
- az utolsó fázisban pedig a közöny, az apátia érzése és az empátia hiánya jellemző.
Hogyan előzhetem meg, hogy kiégjenek a beosztottjaim?
Vezetőként több eszköz is van a kezünkben, melyek segítségével megelőzhetjük, hogy beosztottunk/beosztottjaink kiégjenek.
1. Teremtsünk megfelelő körülményeket, hiszen ha a munkavállalók tartósan hiányt szenvednek valamiből, akkor az biztosan problémát fog okozni a későbbiekben.
2. Figyeljünk oda az egyenlő és egyenletes munkamegosztásra, huzamosabb ideig ne legyen senki se túlterhelve, főleg ne úgy, hogy pl. egy közeli kollégának látványosan kevesebb feladat jut, ami konfrontációhoz vezethet.
3. Igyekezzünk visszaszorítani a túlórákat, ne legyen belőle rendszer, már csak azért se, mert köztudott, hogy az egyre fáradtabb munkavállaló egyre kevésbé hatékony. Tehát ne legyen elvárás a túlóra, illetve küldjük haza a túlzásba eső munkaerőt.
4. Szánjunk elég időt és energiát arra, hogy pozitív visszajelzéseket adjunk beosztottaink munkavégzéséről, hiszen az elismerő szavak sokszor csodákra képesek! Mindemellett legyen kiegyensúlyozott az erőkifejtés és az érte kapott anyagi elismerés aránya is.
5. Ha nem muszáj, akkor ne helyezzünk egy-egy dolgozóra túl nagy felelősséget, inkább tudatosítsuk mindenkiben azt, hogy csapatként együttműködve akár közösen is vállalhatjuk a felelősséget, ha hibázásra kerül sor.
6. Ha pedig valaki elront valamit, akkor próbáljunk a megoldásra koncentrálni, a szitkozódás, félelemkeltés, ujjal mutogatás, bűnbakkeresés mind-mind csak növelik a kollégák frusztrációját.
7. Legyünk elérhetőek, a beosztottaknak legyen mindig lehetőségük a problémák jelzésére és a feszültségek kibeszélésére.
8. A kiégés felismerésére, szűrésére szervezhetünk egyrészt speciális foglalkozásokat, oktatásokat, melyek során szakértők képesek feltárni az esetleges veszélyeztető tényezőket, másrészt olyan kommunikációs és relaxációs tréningeket, melyek megkönnyíthetik az alkalmazottak számára a feszültséggel való megküzdést és a stressz kezelését, harmadrészt pedig olyan csapatépítő tréningeket, amin a kollégák szívesen részt vesznek, kikapcsolódnak, hiszen nincs kötelező jellegük.
Mit tegyek, ha a beosztottam kiégett?
Ha valamelyik alkalmazotton a burn-out szindróma jeleit véljük felfedezni, akkor semmi esetre se söpörjük a szőnyeg alá a problémát, hiszen ideális esetben vezetőként feladatunk lenne a tünetek felismerése is. Természetesen a burn-out szindróma diagnózisának felállítása és a probléma kezelése a mentálhigiéné és pszichiátria szakterületéhez tartozik, de lehetséges, hogy az érintettnek csak egy kezdő lökés, például egy mélyebb beszélgetés kell ahhoz, hogy belássa, hogy külső segítség nélkül többnyire nehéz leküzdeni ezt az állapotot. Enyhébb esetben elegendő lehet a munka átszervezése, különböző stresszkezelési technikák alkalmazása, több szabadidő vagy szabadság beiktatása, súlyosabb esetben azonban érdemes minél előbb szakemberhez fordulni.
A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.
