A terhesség kilenc hónapja egy nő életének egyik legszebb, de egyben legkimerítőbb időszaka is. Nagy kérdés, hogy meddig dolgozzon egy kismama, mikortól árthat ezzel a magzatnak vagy magának? Ráadásul minden terhesség és élethelyzet más, így a válasz nagyban függ a kismama egészségi állapotától és a munkakörtől, amit ellát.

Elvileg nincs akadálya annak, hogy egy nő a terhessége alatt végig dolgozzon. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint a várandós munkavállalók összesen huszonnégy hét szülési szabadságra jogosultak, amiből négy hetet lehetőség szerint a szülés várható időpontja előtt kell kiadni. Ez azonban nem kötelező, a kismama és a munkáltató megegyezhetnek másképp is.

Ha valaki veszélyeztetett terhes, akkor az orvosa megállapítja a keresőképtelenséget. Ebben az esetben a kismama betegszabadságra mehet, amiből évi tizenöt nap jár minden munkavállalónak, majd, amikor a betegszabadság ideje letelik, táppénzre mehet. A veszélyeztetett terhességnek számos oka lehet, többek között a kismama valamilyen alapbetegsége, például ha cukorbeteg, valamilyen szívbetegséggel vagy magas vérnyomással küzd.

Kockázatos munkakörök

Vannak olyan munkakörök, amelyeket akkor sem tanácsos várandósan ellátni, ha egyébként a kismama nem veszélyeztetett terhes, és nincs semmilyen egészségügyi panasza. Ilyenek a veszélyes vegyszerekkel, ionizáló sugárzással járó feladatkörök, a nehéz fizikai munka, amikor például komolyabb súlyú tárgyakat kell emelni, vagy nehézgépekkel dolgozni. Terhesség idején a három műszakos munkarend, és különösen az éjszakai munkavégzés sem ajánlott.

Ezekben az esetekben a munkáltató feladata a várandós nőt más, kevésbé megterhelő munkakörbe helyezni, de a munkavégzés helye csak a kismama beleegyezésével változtatható meg. Ha a munkáltató nem tud ilyen munkakört felajánlani, akkor a kismamát fel kell menteni a munkavégzés alól, de az alapbérére ebben az esetben is jogosult marad.

Néhány hét pihenés a szülés előtt

Ha egy kismama nem veszélyeztetett terhes, és olyan munkája van, ami nem jár komolyabb fizikai terheléssel, akkor sem tanácsos egészen a szülésig dolgozni. Bármennyire is jól bírja valaki a terhelést, a szülés előtti 3-4 hetet már érdemes inkább otthon tölteni. Már csak azért is, mert a munkavégzéssel nemcsak fizikai, hanem szellemi és mentális terhek, sok esetben erős stressz is jár. Ez pedig még inkább kimerítheti az amúgy is fáradékonyabb várandósokat.

Abba kell hagyni a munkát akkor is, ha a kismama folyamatosan kimerültnek érzi magát, ha a munka miatt ideges, feszült, és már otthon sem nem tud igazán kiengedni, lazítani. Akkor is érdemes feladni a munkát, ha a várandós nő gyakran émelyeg, szédül, komolyabb fizikai fájdalmai vannak, például hát-, derék- vagy nyakfájás. A terhességgel ugyan kétségtelenül járnak bizonyos természetesnek mondható kellemetlen tünetek, de ha ezek állandósulnak, akkor változtatni kell. Nem érdemes a szülés és gyermekágyas, amúgy is nagyon kimerítő időszaknak eleve kimerülten nekimenni. Rosszabb esetben az állandó stressz és fizikai fáradtság vetéléshez, koraszüléshez is vezethet, ezért sem szabad figyelmen kívül hagyni a tüneteket.

Tippek a munkavégzés megkönnyítésére

Addig is, amíg valaki abbahagyja a munkát, néhány módon enyhítheti a várandósság kellemetlenségeit. Az első trimeszterben az émelygés, a hányinger, a hányás, a szédülés, fáradékonyság, aluszékonyság okozhat gondot. Ilyenkor érdemes kerülni az erős szagokat, a munkahelyi közös kávézót, konyhát. Ügyelni kell a rendszeres folyadékpótlásra, és arra, hogy tápláló, egészséges ételeket fogyasszunk. Nem árt változtatni a napirenden, és a korábbinál többet pihenni, előbbre hozni a lefekvés időpontját.

Ha valaki egész nap egy irodában ül, jól teszi, ha napközben is többször feláll, és átmozgatja a tagjait, szabadidejében pedig a számára kellemes, nem megterhelő módon mozog. Jó lehet a séta, az úszás, a kismamáknak kifejlesztett tornák, a jóga vagy a pilates is. Az utolsó trimesztert jellemző derék- és hátfájdalmakon enyhíthet, ha odafigyelünk a székünk, asztalunk magasságára, folyamatosan változó testünkhöz igazítjuk a kartámaszokat, háttámlát, ha szükséges, felpolcoljuk a lábunkat.

A cikk a Budai Egészségközpont foglalkozás-egészségügyi szakorvosainak közreműködésével készült.