A párunkkal vagy a barátainkkal ellentétben a kollégáinkat nem mi választjuk meg. Mégis rengeteg időt kell együtt töltenünk, együtt kell működnünk, a sikereink, előmenetelünk függ egymástól. Mit tehetünk akkor, ha kellemetlen kollégákkal hoz össze a sors? Valóban rossz hatással lehetnek a lelki egészségünkre? Van más út a felmondáson kívül?

1. A munkahelyi viták természetesek

Egy átlagos, teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló hétköznapokon több időt tölt együtt a kollégáival, mint a családjával. (Legalábbis ami az ébren töltött időt illeti.) Napi 8-10 órát vagyunk összezárva, és ezalatt nemcsak elviselni kell egymást, hanem a legtöbb cégnél együtt is kell működni. Közösen kell szembenézni bizonyos megoldandó feladatokkal, stresszhelyzetekkel. Ezek után nem csoda, ha a legtöbb munkahelyen előfordulnak konfliktusok, viták. Nem kell rögtön kétségbeesni, ha bizonyos szakmai kérdésekben nézetkülönbségek vannak, ezek ugyanis egy bizonyos mértékig a munkahelyi lét velejárói. Ha azonban a viták túl gyakorivá válnak, ha bizonyos konfliktushelyzetek rendszeresen megismétlődnek, akkor érdemes átgondolni a kollégák közötti viszonyokat.

2. Összeillő képességű és nem összeillő személyiségű emberek

A legtöbb munkahelyen a kollégáknak vannak hasonló tulajdonságaik a munka természetéből adódóan. Vagyis a pénzügyi területen dolgozók általában racionálisak, precízek, míg a művészvilágban érzékenyebb, impulzívabb emberek mozognak. Az azonos érdeklődési kör azonban nem jelent azonos személyiségjegyeket is. A cégek a képességek és nem a személyiség alapján válogatnak, így előfordulhat, hogy egymással nem szimpatizáló munkavállalóknak kell együttműködniük. Ilyenkor érdemes arra fókuszálni, ami közös bennünk, ami miatt mindannyian erre a munkaterületre kerültünk, és nem azokra a tulajdonságokra, amelyek különböznek bennünk.

Az utóbbi időben egyébként a cégek elkezdtek figyelni arra is, hogy olyan embereket vegyenek fel, akik nemcsak a képességeik, hanem a személyiségük alapján is illenek a csapatba. Az úgynevezett chemistry tesztek alatt azt vizsgálják, hogy a jelölt mennyire illeszkedik emberileg a többiek közé, mennyire van meg a szimpátia, a közös hang a szakmai kérdéseken túl is.

3. Valóban a kollégáimmal van bajom?

Ha egy munkahelyi konfliktus elhúzódik, érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban az adott kollégával, kollégákkal van-e problémánk. Sokszor előfordul ugyanis, hogy rájuk csak kivetítjük a munkával vagy a munkahely egészével kapcsolatos negatív érzéseinket. Hiszen jóval egyszerűbb utálni X-et vagy Y-t, mint szembenézni azzal, hogy már nem lelkesedünk a feladataink iránt, hogy kiégtünk, vagy valami egészen másra vágyunk, mint amit eddig csináltunk. Ha őszintén úgy gondoljuk, hogy a munka még mindig vonzó, csak bizonyos emberek hátráltatnak benne, akkor érdemes további megoldásokon gondolkozni.

4. Mit tehet a cég?

A legtöbb cég ma már fordít több-kevesebb figyelmet arra, hogy a munkavállalók jól kijöjjenek egymással. Ezt a célt szolgálják a csapatépítő tréningek, a céges bulik, családi napok. Ilyenkor lehetőség nyílik a többiek másik oldalának megismerésére, és még a legellenszenvesebb kollégák is okozhatnak pozitív meglepetéseket. Ahol még komolyabban veszik a kérdést, ott coachok, mediátorok, pszichológusok segítségével rendezik a nem okvetlenül szakmai jellegű vitás kérdéseket. Ezek a szakemberek segíthetnek abban, hogy bizonyos visszatérő sémákat felülírjunk, korábbi, kibeszéletlen konfliktusokat elsimítsunk.

5. Mit tehet a munkavállaló?

A változást mindenekelőtt saját magunkon kell kezdenünk. Átgondolva stressz- és konfliktuskezelési módszereinket, munkahelyi megküzdési stratégiáinkat. Az is segíthet, ha megpróbáljuk a másik fél helyébe képzelni magunkat, rájönni, hogy mit miért tesz, milyen igazsága lehet. Ha ez megvan, akkor immár közösen próbáljunk meg olyan területeket találni, amiben egyetértünk az adott kollégával, és fogalmazzuk meg világosan, hogy miben nem. Keressünk együtt megoldást a közös pontokra építve, kössünk kompromisszumokat, végül pedig állapodjunk meg egy tervben arról, hogy mit csinálunk ezentúl másképp. Ha a konfliktusunk korábban már nyilvánosságra került, esetleg feletteseink tudomására jutott, akkor tájékoztassuk őket is arról, hogy elindultunk a megoldás felé vezető úton.