Legtöbbünk számára ismerős a helyzet, mikor sok teendőnk lenne, mégis ólmos fáradtságot érzünk, fejünk szinte üresnek hat, még gondolatok foszlányait is alig véljük felfedezni benne. Feladatainkat ilyenkor képtelenségnek tűnik rangsorolni, felszaporodnak pótcselekvéseink, egyre több a lopott pillantás az okostelefon kijelzőjére. De vajon tényleg rosszabbul dolgozunk, amikor stresszesek vagyunk?
A stressz két arca
Minden bizonnyal az utóbbi állapot ellentéte sem idegen, amikor annyira sok a feszültség, hogy gondolataink mindenfelé cikáznak, kapkodunk egyik teendőről a másikra, úgy érezzük, elvesztettük a helyzet fölötti irányításunkat. Bárhogyan igyekszünk, egyre több a hiba csúszik a munkánkban, amit később javítani kell, vagy egyszerűen leblokkol az agy.
Mindkét említett esetben a nem megfelelő feszültségi szint csíphető nyakon: akár túl alacsony, akár túl magas, az a produktivitás csökkenéséhez vezet. Amennyiben azonban feszültségi szintünk optimálisan alakul, teljesítményünk növekszik: motiváltnak érezzük magunkat, munkafeladatainkkal a tervezettek szerint tudunk haladni, kihívástelinek éljük meg az adott helyzetet, melynek elvégzése elégedettség érzésével jár.
Az optimális feszültség, így a jó teljesítmény fenntartásához érdemes még egy nagyon fontos szempontot figyelembe vennünk, mégpedig azt, hogy a szervezet igénybevétel hatására kimerül, így visszatöltődésre van szüksége. Ennek szemléltetésére érdemes kitérnünk az emberi szervezet fiziológiás működésére és az egyén- környezet viszonyára. Minden testi folyamatunkban megfigyelhető az aktivitás és passzivitás ritmusa, kezdve az idegsejtek tüzelésétől és nyugalmi állapotától, az izomkontrakción és elernyedésen át, egészen a komplexebb agyi folyamatokig, mint amilyen az alvás- ébrenlét szakaszainak váltakozása. A ciklus két oldala elválaszthatatlan egymástól, azok elmaradása vagy megváltozása befolyással van a szervezet teljesítőképességére. Vegyük példának a versenyszerű testedzést. Az élsportból ismert alapvetés, hogy amennyiben a kemény és intenzív edzést nem követi megfelelő regenerációs szakasz, úgy az edzés mit sem ér. Hosszú távon a szervezet teljesítőképessége csak leromlik minden igyekezet ellenére. Nincs ez másképp a munkahelyi stressz esetében sem. Amennyiben adott egy inger, szervezetünk reagál rá, így végbe mennek a helyzetnek megfelelő fiziológiai változások, majd optimális esetben ezt egy nyugalmi fázis követi. Maga a stressz, a feszültségi reakció tehát nem elkerülendő- mi több, hasznos reakció, ami aktivitásunk záloga, amennyiben, jut idő a szervezetnek a feltöltődésre is. Nagyon úgy tűnik, hogy éppen ezzel a ciklikussággal van a legnagyobb problémánk manapság.
Hogyan érhetjük el az optimális munkahelyi teljesítményt?
A „modern” ember teljesítménycentrikussága nem kedvez az optimális egyensúly fenntartásának, hiszen a követelményekkel és elvárásokkal terhelt életünkben pontosan azokból a dolgokból vonunk el időt és energiát, amik a feltöltődést jelentenék. Ha sok a munka, kevesebb időt szánunk alvásra, testmozgásra, szellemi feltöltődésre, majd a fokozatos kimerülés tüneteit stimulánsokkal igyekszünk elnyomni. Az alapvető szükségletektől (pl. elég folyadék fogyasztása) az összetettebb igényekig (társkapcsolatok, intimitás, kultúra stb.) szinte bármiről nagyvonalúan lemondunk. Az önmagunkra fordított idő problematikája megfigyelhető a klinikai praxisban is, pl. a relaxációs technikákkal szembeni ellenállás formájában. Az emberek ugyanis gyakran azért nem tanulnak relaxálni, mert attól tartanak, hogy a kiesett idő csak tovább ront a teljesítményükön. Holott, jól dokumentált tudományos tény, hogy a rendszeresen végzett relaxáció tartósan javítja a szellemi teljesítőképességet, így a befektetett energia megtérül.
Konklúzióként elmondható, hogy amikor azon gondolkozunk, hogy mit telhetnénk a kiegyensúlyozottságért, akkor nem lehet cél a stressz kiküszöbölése a mindennapjainkban, mivel egy természetes - sőt, egészséges - reakcióról beszélünk, mely, ha optimális szinten van, rendkívül jó hatással lehet teljesítményünkre. Érdemes nagyobb hangsúlyt fordítanunk arra, hogy milyen eszközeink és lehetőségeink vannak a feltöltődésre, valamint, hogy megengedjük-e magunknak azt, hogy ezekkel éljünk?
Mit tehetünk a munkahelyi stressz szintjének, így munkateljesítményünk optimalizálása érdekében?
1. Fogadjuk el, hogy a stressz mindennapjaink velejárója!
Ne az elkerülését, hanem a megfelelő szinten tartását tűzzük ki célul!
2. Legyünk jelen!
Amennyiben olyan fizikai vagy lelki problémánk van, mely akadályoz munkavégzésünkben, fordítsuk az időt inkább pihenésre, feltöltődésre, míg ismét képesek leszünk feladatainkra fókuszálni!
3. Motiváljuk magunkat!
Amennyiben motivációhiányt érzünk, vizsgáljuk meg, mi lehet az eredete és próbáljuk meg a kiváltó okot kiküszöbölni!
4. Rendszerezzük feladatainkat!
Amennyiben nem haladunk, térjünk át más, potenciálisan elvégezhető munkafolyamatra!
5. Figyeljünk oda környezetünkre!
Koncentráljunk a környezetünkből érkező elvárásokra, pozitív és negatív visszajelzésekre egyaránt, hogy azokat építő jelleggel tudjuk felhasználni!
6. Szánjunk időt a kikapcsolódásra!
Vegyük számba lehetőségeinket, motivációnkat a feltöltődésre, regenerációra!
A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.
