Ősidők óta dúl a harc az emberekben, hogy képesek-e kitartani hosszú távú céljaik mellett, vagy esetleg feláldozzák azokat valamilyen, azonnali kielégüléssel kecsegtető gyorsabb megoldás kedvéért. Életünk minden területén felmerülhet ilyen dilemma, így szakmai, munkahelyi karrierünket is fenyegetheti.

Az azonnali kielégülés vágyának nevezik a pszichológusok azt a jelenséget, amikor valaki késztetést érez, hogy egy jövőbeli előnyről lemondjon valamilyen kevésbé értékes, de azonnali előny, élmény, örömforrás megszerzése érdekében. Valószínű, hogy az őseink életében nagyobb szerepe volt az azonnali, korlátozott kielégülésnek, mint az előre eltervezett, kitartó munkával elért, bővebb „jutalommal” járó eredménynek. Például egy sikeres zsákmányszerzés után azonnal el kellett fogyasztaniuk az élelmet, hiszen ha nem így tesznek, azt kockáztatják, hogy egy ellenséges horda vagy ragadozó vadállat elveszi azt. A civilizációnak jóval magasabb fokán valósult meg az a gyakorlat, hogy az emberek a fiatal állatot először maguknál tartották, etették, felhizlalták, esetleg háziasították, szaporították is, hogy nagyobb mennyiségű élelemhez jussanak. Évszázadokon keresztül ez volt a becsülendő minta: tudatos tevékenységgel, kitartó munkával folyamatosan biztosítani a szükségleteket. Hibának, ostoba bűnnek számított, ha valaki az azonnali kielégülésért tönkretette a jövőbeli lehetőségeit, „megette az aranytojást tojó tyúkot”.

Új, azonnali kielégüléshez szokott generációk a munkaerőpiacon

Ma, a XXI. században az „idő” szinte fontosabb tényezővé vált, mint a minőség vagy a beltartalom. Ma már nagykorúak, munkavállalók azok a fiatalok, akik az ezredforduló után születtek, és a digitalizált világban úgy szocializálódtak, hogy a gyorsaság, az igényeik, szükségleteik azonnali kielégítése természetes a számukra. Ha felveszik a kapcsolatot valakivel, szakítópróbának számít, ha nem azonnal kapnak választ, ha megrendelnek valamit, a gyors teljesítés a legfontosabb, és még a jobb minőség érdekében sem hajlandóak várni. A „majd” helyett a „most” lett a jelszó. A munkahelyeiken is jobban szeretik a folyamatos visszajelzéseket, nem szeretnek az év végi teljesítményértékelésekig várni. Ugyanakkor ők sem mondhatnak le arról - sem az egyéni önmegvalósítás sem a munkahelyi érvényesülés területén -, hogy az azonnali teljesülés helyett, türelmes, tudatos tevékenységgel, hosszabb idő alatt, de jobb, értékesebb eredményt érjenek el.

Hogyan jelentkezhet a munkában az azonnali kielégülés vágya?

Már a munkába állás előtt, a szakmai képzés megszerzésekor is felmerülhet az azonnali kielégülés csapdája. Ebbe eshet bele például az a technikumi diák, aki az érettségi megszerzése után azonnal elhelyezkedik, elvállal egy kevésbé jó állást, nem marad a képzési helyen a szakma megszerzésére fordítható ötödik évben, pedig utána valószínűleg sokkal gyorsabban haladhatna a szakmai érvényesülés útján. A munkahelyen is előfordulhat, hogy valamely probléma esetén azt az utat választjuk, amely ugyan nem a lehető legstabilabb, legértékesebb megoldás, de átmenetileg mégis megoldja, elnapolhatóvá teszi a gondot, azonnali feszültségoldással, kielégüléssel jár. Ez akkor baj, ha ez a választás elzárja az utat a maradandó, minden szempontból megfelelőbb megoldás előtt. Például, ha egy cégnél betöltetlen egy fontos pozíció, és a munkatársaknak sokat kell helyettesíteni, akkor azonnali örömet, megoldást jelenthet, ha mielőbb felvesznek egy alacsonyabb végzettségű, kevésbé alkalmas jelentkezőt, és nem keresnek tovább. Pedig lehet, hogy ha rászánják a keresésre a szükséges időt és energiát, mindenki számára sokkal értékesebb munkatársra lelhetnének.

Ha a munkáltatók tisztában vannak az azonnali kielégülés jelenségével, a munkavállalók döntéseire tett hatásával, akár a saját javukra is fordíthatják. Gondoskodhatnak például arról, hogy a munkavállalók gyakrabban élhessék át a „jutalom” érzését, gyakrabban legyen sikerélményük. Egy nehezebb, hosszabb feladatot például kisebb egységekre lehet osztani, hogy részenkénti teljesítményértékelés után elkönyvelhessék a jó eredményt. Ha a vezetők folyamatosan figyelemmel kísérik a munkafolyamatokat, és gyakrabban élnek a pozitív megerősítés, dicséret, jutalmazás eszközeivel, akkor a munkavállalók számára nem lesz olyan nehéz kitartani a hosszabb időt és több energiát igénylő, de nagyobb eredménnyel kecsegtető feladatok mellett.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült el.