HRDoktor

Hogyan támogassuk a gyászoló kollégánkat?

2021. szeptember 06. - hrdoktor

A gyász érzésével elkerülhetetlenül találkozik mindenki, ezért nem mindegy, hogy miként reagál rá a munkahelyi környezet.

7_1.jpg

A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő érzelmek, magatartási formák összessége. Gyászolni szinte bármilyen veszteség után lehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a gyászolóhoz közel állók halála váltja ki. A gyász nem állapot, hanem egy bonyolult, több lépcsőből álló folyamat. Ezek a lépcsők nem szükségszerűen ilyen sorrendben követik egymást és olyan is van, hogy egy-egy kimarad belőlük – ez leginkább a személyiség, a korábbi tapasztalatok és az elhunyttal való lélektani viszony függvénye.

1. A gyász első szakasza a tagadás, amikor a gyászló még a halálhír sokkjában egyfajta bénultságot érez. Nem tud tisztán gondolkodni, nem tudja kifejezni az érzéseit, sokak szemében emiatt úgy tűnhet, hogy nem fogta fel a történteket, közömbös a hír iránt. A tagadás egyfajta önvédelmi mechanizmus is, így védekezik a psziché a hirtelen nagy érzelmi megrázkódtatástól.

2. A tagadást a harag követi, amikor feltörnek az érzelmek, a gyászoló sok esetben felelőst keres, hibáztatni kezd valakit vagy valakiket a szerette haláláért, nem ritkán saját magát is. Bűntudata van, mely kifejezetten nehéz tud lenni akkor, ha az elhunyttal ellentmondásos volt a kapcsolata.

3. A harag után az alkudozás fázisa következik, ilyenkor már racionálisnak tűnő érvek kerülnek elő a gyászfolyamatban arról, hogyan lett volna elkerülhető az elkerülhetetlen. Például azon rágódik a gyászoló, hogy másik orvoshoz, másik kórházba kellett volna vinni az elhunytat, akkor talán életben marad.

4. Ezután a depresszió szakasza következik, amely akár hónapokig is tarthat. A gyászoló sokat gondol az elhunytra, de már nemcsak a halála körülményeire, hanem a korábban megélt közös időre is. Előfordul, hogy fejben hosszú beszélgetéseket folytat az elhunyttal vagy látni véli őt az utcán, nyilvános eseményeken.

5. A depresszió az utolsó szakasz és azt az elfogadás követi, ami a visszatérés normális élethez immár a veszteség tudatában. A gyászoló továbbra is emlékeiben őrzi az elhunytat, de már nem gondol rá minden pillanatban, képes az örömre, a jövő tervezésére is.

Vannak olyan esetek, amikor a gyászmunka nem tud lezajlani és elakad a gyászfolyamat. Fontos, hogy észre vegyük, ha a körülöttünk lévők nincsenek jól, benne ragadnak valamely szakaszban. Ha valaki nem csinálja végig a gyászmunkát, az elfojtott érzések később váratlanul, elemi erővel törhetnek fel, akár testi tünetek formájában is. Segít, ha a veszteséget nem egyedül, hanem támogató családi, baráti közegben dolgozza fel a személy.

Megrekedve a gyászban

Előfordul, hogy valaki nem megy végig a gyászfolyamat állomásain, nem jut el az elfogadásig, hosszú idő elteltével sem képes visszatérni a normál életvitelhez. A megrekedés a gyászban, szokványostól eltérő gyászreakciók, vagy a gyász látszólagos elmaradása az úgynevezett komplikált gyász. Az esetek körülbelül 10-20 százalékában történik ilyen, különösen jellemző akkor, ha a veszteség váratlan, nem előzte meg betegség, nagyon idős kor. Ha a gyászoló rendkívül erősen kötődött az elhunythoz, ha ellentmondásos érzései voltak vele szemben, vagy ha az elhunyt a gyermeke, nagyon fiatal hozzátartozója volt.

Ebben az esetben a gyász kezdeti, szokványos tünetei elhúzódhatnak, akár éveken át is fennállhatnak: a gyászoló szorong, céltalan, emberi kapcsolatai beszűkülnek. Ilyenkor már nem elég a családi, baráti támogatás, szakember segítségére, terápiás munkára van szükség. Fontos, azonban, hogy a környezet észre vegye, hogy mikor jött el az a pont, amikor már érdemesebb pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.

8_2.jpg

Gyász a munka világában

Minden munkahelyen elkerülhetetlenül előfordul, hogy az egyik kolléga gyászol. A munkajogi szabályok szerint hozzátartozó halála esetén a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól két munkanapra. Vagyis két szabadnapot vehet ki az éves rendes szabadságán felül. Ezt érdemes is kihasználni, nem ilyenkor kell bizonyítani, hogy milyen hasznos munkavállaló valaki. Sőt, ha a cég lehetővé teszi, plusz szabadságot is érdemes kivenni. Vannak munkahelyek, ahol erről külön szabályozás van, esetleg már a munkaszerződésben is érintik a kérdést.

Vannak, akik úgy érzik, hogy képtelenek dolgozni a lesújtó hír után, míg mások éppen ellenkezőleg, a munkába menekülnének, hogy elkerüljék a gyászfolyamat állomásait, a szembenézést a veszteséggel. A munka ugyan valóban képes egy ideig elterelni a gondolatokat, de a gyász elfojtása később megbosszulhatja magát.

Mit tegyünk, ha az alkalmazottunk, kollégánk gyászol?

A legtöbb munkahelyen nincs külön protokoll arra a helyzetre, ha valakit trauma, gyász ér. Általában az történik, hogy kicsit békén hagyják az illetőt, egy ideig nem adnak neki komolyabb terhelést jelentő feladatokat, és bíznak abban, hogy minél előbb a régi önmaga lesz. A legtöbben a részvétnyilvánításon túl szóba sem merik hozni a témát a munkahelyen. Vannak, akiknél ez a megfelelő kezelés, ugyanakkor ez a túlzott tapintat oda is vezethet, hogy a gyászoló elszigetelődik, úgy érzi, hogy nem kap támogatást, megértést a közösségtől, amelyhez tartozik. Ezek az érzések hosszabb távon elidegenedéshez, a lojalitás csökkenéséhez vezethetnek.

Éppen ezért a munkahelyi vezető feladata, hogy odafigyeljen a gyászoló munkatársra, óvatosan jelezze, hogy ő és a kollégák jelen vannak, készek támogatást adni, jelentsen ez érzelmi támaszt, vagy konkrét feladatokban nyújtott segítséget. Hagyja, hogy a gyászoló döntse el, mennyit szeretne erről beszélni, mennyi könnyítést kér, mennyire igényli a kollégák jelenlétét például a temetésen. A legjobb, ha – hasonlóan a gyerekszülést követő időszakhoz – felkínálják neki a fokozatos, esetleg egy ideig részmunkaidős visszatérés lehetőségét, ha kéri.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://hrdoktor.blog.hu/api/trackback/id/tr8616680754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása