Bár keveset beszélünk róla, a férfiakra is számos elvárás nehezedik, amelyeket a társadalom támaszt velük szemben.

Bármekkorát is változott a világ az elmúlt évtizedekben, valami mégis állandó maradt. Az emberek nagy része továbbra is úgy gondolja, hogy a családban elsősorban a férfi feladata, hogy az anyagiakról gondoskodjon. Egy néhány évvel ezelőtti magyarországi kutatásban a megkérdezettek szinte száz százaléka azt vallotta, hogy főleg a férfi dolga, hogy kenyeret tegyen az asztalra. Azzal azonban már csak a válaszadók fele értett egyet, hogy az apáknak aktívan részt kellene vállalniuk a gyermekgondozásban is.

Ebből következik, hogy Magyarországon még mindig erősen nehezednek a férfiak vállára bizonyos anyagi és karrierrel kapcsolatos elvárások. Ezen szempontok alapján sikeresnek tartott férfinek 30 éves kora után van saját lakása, vagy legalább nem okoz gondot neki egy albérlet fenntartása, van autója, ki tud fizetni egy nyaralást vagy bármilyen esetleg felmerülő nagyobb kiadást. Ha valakinek gondot okoz a szakmájában elhelyezkedni, jól fizető munkát találni, ha még szüleivel vagy más lakótársakkal lakik, ha nincs autója, akkor könnyen rásüthetik a címkét, hogy „lúzer”. (A nőkkel szemben kevésbé erősek az anyagi típusú elvárások, ők általában másféle, például a megjelenésükkel kapcsolatos nyomás alatt vannak.)

Az „igazi férfi” nem sír

Az anyagiak mellett vannak más típusú elvárások is, amelyeknek a hagyományos férfieszmény szerint meg kellene felelni. Ilyen például az a már a kisfiúkkal szemben is megjelenő (a későbbiekre nézve fájdalmas érzelmi nehézségeket okozó) igény, hogy egy „igazi férfi” nem mutatja ki az érzéseit, nem sír, a környezete nem láthatja elesettnek, összetörtnek, bizonytalannak, esendőnek. A „férfias férfi” ezen elavult nézet szerint függetlenül a szakmájától vagy a valódi érdeklődési körétől képes arra, hogy megjavítson ezt-azt a ház körül, jól vezessen autót, érdekeljék a sportok, lehetőség szerint ügyes is legyen bennük. Az elvárások érintik a párkapcsolatok és a szexualitás területét is: a férfi hangulatától függetlenül mindig készen áll a szexre, állandóan a nőkön jár az esze, sosem lehet fáradt vagy unott, ha hódításról van szó. Mondanunk sem kell, hogy ezek a sztereotípiák cseppet sem könnyítik meg a realitással való kapcsolódást, vagyis a valódi igények őszinte megélését és kifejezését.

A „férfias férfi” képéhez a fentiek mellett hozzátartoznak bizonyos, kifejezetten veszélykereső magatartásminták. Férfiasnak tartjuk az extrém sportokat, a gyors autók iránti szenvedélyt, a férfiaktól sokkal inkább elfogadjuk a dohányzást, az alkoholfogyasztást, az egészségtelen étkezést vagy a szerencsejátékok iránti érdeklődést. Egy nő megengedheti magának, hogy kifejezetten egészségtudatosan éljen, rendszeresen járjon szűrővizsgálatokra, odafigyeljen arra, hogy sok zöldséget és halat egyen, de ha egy férfi él ugyanígy, akkor könnyen megkaphatja, hogy gyenge, hipochonder, nyámnyila.

Több alkohol, kevesebb orvosi vizsgálat

A káros hiedelmek, berögződött, merev családi minták, és más társadalmi jelenségek következtében nem meglepő, hogy a férfiak gyakrabban esnek áldozatul daganatos, szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, vagy a légzőrendszer kóros elváltozásainak. Gyakoribbak körükben a dohányzással és az alkoholfogyasztással kapcsolatos megbetegedések, ahogy a közlekedési balesetek áldozatai között is több a férfi. A bűncselekmények elkövetői és áldozatai között is többen vannak, mint a nők. Mivel a munkahelyük megtartását, a munkahelyi versenyt is fontosabbnak tartják, nemcsak anyagi, hanem önbecsülési okokból is, többen esnek áldozatul a stressznek, a tartós fesztültségnek is közülük.

Annak, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, a genetikán, és a fenti életmódbeli különbségeken túl még egy fontos oka van. Bármilyen orvosi ellátásról van szó, a háziorvostól a fogorvosig bezárólag, a nők mindegyiket jóval többször veszik igénybe. Ha egészségesek, akkor sokkal többször és többféle szűrésre mennek el, ha pedig betegek, akkor hamarabb keresik fel az orvost a panaszaikkal. Egy közelmúltbeli hazai felmérés szerint a megkérdezett nők 80 százaléka volt háziorvosnál, 66 százaléka valamilyen szakorvosnál, 40 százaléka pedig fogorvosnál a kutatást megelőző egy évben. Ezzel szemben száz férfiból csak 71 ment háziorvoshoz, 52 szakorvoshoz és csak 35 fogorvoshoz ugyanennyi idő alatt.

Az úgynevezett toxikus maszkulinitás, vagyis a hagyományosnak tartott férfiképnek való megfelelés kényszere tehát sokat árthat a férfiaknak. Azonban megfelelő önismerettel és önbizalommal kiválaszthatják azokat a tulajdonságokat, elvárásokat, amelynek meg tudnak és meg is akarnak felelni, és elhagyhatják azokat, amelyekkel nem tudnak azonosulni. Ezek a választások és felismerések nem egyszerűek, és előfordulhat, hogy pszichológus szakember bevonása is szükséges lehet, aki segíteni tud a mélyebb önismeret elsajátításában. Ahogy egyre több férfinek lesz meg a bátorsága ehhez, úgy gyengülnek a velük szemben támasztott irreális vagy idejétmúlt elvárások.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.