Az angolul általánosságban bullyingnek vagy workplace mobbingnak nevezett munkahelyi pszichoterror sajnos nem ritka jelenség hazánkban sem. A verbális zaklatás súlyos következményekkel járhat: egyrészt megmérgezi a munkahelyi kapcsolatokat, másrészt az áldozatnál testi-lelki problémák egyaránt kialakulhatnak.

Mi az a munkahelyi pszichoterror, a mobbing?

Munkahelyi pszichoterrorról beszélhetünk akkor, ha az egyik munkatársnak huzamosabb ideig (több hónapon keresztül, min. heti rendszerességgel) kell elszenvednie piszkálást, szóbeli bántalmazást, megalázást vagy zsarnokoskodást egy másik munkatárstól – legtöbbször felettestől, ami egyben a hatalommal való visszaélést is jelenti. A munkahelyi érzelmi terror megnyilvánulásai közé tartozhat pl. az információ-visszatartás, a túlterhelés, az észszerűtlen munkaszervezés és mindenféle elnyomó, lenéző, ellenséges cselekmény és viselkedési forma. A mobbing kialakulásának számos oka lehet, pl. előnyösebb szakmai pozíció/gazdasági előny megszerzése vagy az egyéni „feljebbvalóság” fitogtatása.

Hol fordulhat elő a munkahelyi pszichoterror?

Mobbing csak olyan egészségtelen vállalati kultúrában alakulhat ki, amiből hiányzik az egymás emberi méltóságának, szakmai autonómiájának tisztelete és a csapatszellem, hiszen csak egy ilyen környezet tűri el és hagyja jóvá az erőszakoskodó, megalázó magatartást – ez egyúttal a cég és azon belül a humánpolitikai osztály hiányosságaira is felhívja a figyelmet. Napjainkban egy megfelelően működő, demokratikus nézetekkel rendelkező cégnél és nyitott, szociálisan érzékeny vezetőkkel elképzelhetetlen, hogy szó nélkül hagyják a megfélemlítő, agresszív viselkedésformát vagy éppen a nemi diszkriminációt. A látszat ellenére ez sosem a két fél (vagy több) személyes magánügye.

Kiből lehet sértett, áldozat?

Tulajdonképpen bárkiből, de a leggyengébbnek titulált, legkiszolgáltatottabb vagy diszkriminált csoportok tagjai könnyebben válhatnak célponttá. Gondoljunk csak a pályakezdőkre, a nőkre, a kisgyermekes anyákra, a romákra, melegekre vagy transzneműekre.

Kiből lehet elkövető, zaklató?

A verbális erőszaktevőkre általánosságban jellemző, hogy autoriter személyiségek, uralkodó hajlamúak, arrogánsak, olykor nárcisztikusak. Az elkövetőknek, ún. basáknak rendszerint dühkezelési problémáik vannak, feltűnően szoronganak, nem ritkán előítéletes gondolkodásúak és sokszor szegényes a kommunikációs eszköztáruk. Pszichológiai kutatások szerint sűrűn előfordul, hogy a zaklató gyermekkorában sajnálatra méltó módon maga is célpontja volt valamilyen erőszaknak – bár ez az információ nem feltétlenül vigasztalja az agresszor későbbi áldozatait.

A munkahelyi zaklatás egészségügyi hatásai

Egy munkahelyi konfliktussorozat rengeteg negatív hatást gyakorol az áldozatra és egyébként a szituációt kívülállóként szemlélőkre is. A pszichoterror sértettje a támadója jelenlétében az átlagosnál jóval feszültebb, fizikailag és lelkileg egyaránt. A megfélemlítés célpontjai gyakran úgy érzik, hogy képtelenek megvédeni magukat a negatív helyzetekben, amitől rendkívül szoronganak. A folyamatos bántó magatartásnak kitett áldozatok testi-lelki egészségüket veszélyeztetik mindaddig, míg a szituáció meg nem szűnik. Az állandó egzecíroztatástól ugyanis kialakulhatnak többek között izom- és gyomorpanaszok, alvás- és hangulatzavarok, migrén, illetve akár depresszió, burn-out szindróma vagy szenvedélybetegség is. Tágabb értelemben pedig a munkahelyi terror okozta szorongás további gondok okozója is lehet, pl. családi, párkapcsolati problémák, sőt, súlyosabb esetben a mobbing legszélsőségesebb következménye az öngyilkosság lehet.

A munkahelyi zaklatás hatásai a szemtanúkra és az áldozatokra

Egy 2001-es kutatás, ami behatóan foglalkozik a témával, megállapította, hogy a jelenség nem csak az áldozatokra, hanem a szemtanúkra is negatív hatást gyakorol. Azt találták, hogy mind a megfélemlítés célpontjai, mind a kívülállóként szemlélők ugyanúgy stresszt élnek át. Az inaktív/ cselekvésképtelen megfigyelők szorongásnak vannak kitéve, hiszen az igazságtalan bánásmód a csoport más tagjait is megviseli érzelmileg.

Az áldozatok körében a bántalmazás egyes formái közül az elvégzett munka igazságtalan/sértő megítélése, a vélemény kifejtésének korlátozása és a magánélet támadása volt a legnagyobb stresszokozó. A kutatás rámutatott arra is, hogy a verbális erőszak célpontjai sűrűbben használtak altatókat és nyugtatókat, szemben azokkal, akiket nem bántalmaztak érzelmileg a munkahelyükön. Továbbá többeknél előfordult, hogy a mobbing miatt maradtak távol a munkától, pl. betegszabadság formájában. A kutatás arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes áldozatok fél évnyi pszichoterror után súlyosan megbetegedtek, ugyanakkor mások akár 5-10 évig tartó zaklatás után is képesek dolgozni.

Mit tehet az áldozat?

Ha úgy érezzük, hogy mobbing áldozataivá váltunk, akkor mielőtt még bárkihez is fordulnánk, gyűjtsünk információkat: figyeljük meg az agresszort pl. egy meetingen, hogy hogyan beszél másokkal, ehhez képest valóban másképp viszonyul-e hozzánk, és mindezt milyen sűrűn teszi, majd kérdezzünk meg több közvetlen munkatársat arról, hogy észleltek-e valamit abból, amit mi. A begyűjtött információkkal a zsebünkben pedig már többre mehetünk.

Ne feledjük: a munkahelyi zaklatónak mindig kell egy olyan áldozat, aki elfogadja az alávetett szerepet, a vereséget, de ennek nem feltétlenül kell így lennie! Ideális esetben már idejekorán felismerjük, hogy autoriter, arrogáns vagy nárcisztikus személyiséggel állunk szemben és amikor megpróbálja a “fejünket a víz alá nyomni”, persze becsomagolva valamilyen munkahelyi szituációba, akkor dekódolva a helyzetet, kellő nyugodtsággal és önbizalommal világossá tehetjük számára, hogy sikertelen a megfélemlítésünkre tett kísérlete. Ha az első pár konfrontációnál sikerül leállítani az agresszort, az dicséretes, de nem dőlhetünk hátra, mert valószínűleg fog még próbálkozni párszor. Ezen alkalmakkor szintén erősnek kell maradnunk, fontos, hogy pl. az asszertív kommunikáció alkalmazásával megtanuljuk azt, hogyan maradhatunk higgadtak ilyen szituációkban és hogyan érvényesítsük érdekeinket diplomatikusan. Azért is lényeges, hogy érzelmeinket kordában tudjuk tartani a kiélezett helyzetekben, mert az agresszort csak tovább táplálja az áldozat idegessége, kínja és elkeseredése.

Jobb esetben kommunikációs eszközeinkkel lefegyverezhetjük a további alkalmakkor is, de sajnos ez a forgatókönyv szokott ritkábban előfordulni és a gyakoribb az, hogy az első nyert csata után a zaklató csak még inkább lendületbe jön, újra és újra támad, a megfélemlítés ördögi köre elindul és az áldozat többnyire egyre csak fárad. Ilyenkor kell feltétlenül segítséget kérni a cég vezetőitől és a HR-osztálytól. Ha esetleg nem sikerül a remélt támogatást megkapni a döntéshozóktól, mert pl. az agresszor tagad és úgy tesz, mintha nem is tudná, hol hibázott, akkor lehetőség szerint célszerű a munkahelyváltás mellett dönteni és nem beleragadni, belebetegedni az áldozat szerepbe.

Mit tehet a munkáltató?

A munkáltatónak meg kell előznie, valamint szükség esetén felismernie és kezelnie a zaklatásra utaló helyzeteket. Ha konkrét panasz érkezik valakiről, főleg, ha több is, azt sosem szabad a szőnyeg alá söpörni, hiszen a cég is megsínyli, ha egy agresszor miatt csökken a hatékonyság, magas lesz a fluktuáció és a táppénzen töltött napok száma, valamint összességében csökken a vállalat iránt érzett munkavállalói lojalitás. Mindezek ellenére előfordul, hogy a vezetés nem ismeri fel a valóságos helyzetet, nem alkalmazzák a konfliktusmegoldás módszereit, így végül az áldozat(ok)ból válik bűnbak. A zaklatás megelőzését segíti a cégvezetés által megfogalmazott viselkedéses kódex vagy etikett, valamint a bullyingot célzottan szabályozó kötelezettségvállalási nyilatkozat. Ezek a dokumentumok egyértelművé és azonosíthatóvá teszik a helytelen, destruktív viselkedésformákat, megfogalmazzák azok következményeit, valamint segítségkérési lehetőséget biztosítanak az áldozatok számára.

Lehetséges, hogy munkahelyi zaklatás áldozata vagyok?

Ha az alábbiak közül többet is tapasztal napi/heti szinten, ráadásul hosszabb távon, akkor érdemes mielőbb segítséget kérnie!

1. Folyamatosan támadják, bírálják, lekicsinylik a munkámat/személyemet. Ott kötnek belém, ahol tudnak.

2. Túl sok munkát kell elvégezzek túl rövid idő alatt, és ha sikerül, akkor sem kapok pozitív visszajelzést, csak számonkérést, amitől rettegek.

3. Folyton ellenőrizgetnek, pl. mindenféle eszközökkel (telefon, kamera stb.) figyelik a munkámat, az irodai jelenlétemet, a tudtom nélkül belépnek a levelezésembe stb.

4. Stresszelek azon, hogy egyfolytában nyomasztanak a határidőkkel.

5. Nem megengedett, hogy hibázzak, ha viszont előfordul, kigúnyolnak, kicsúfolnak.

6. Gyakran hoznak kínos helyzetbe.

7. Sokszor megsértenek emberi mivoltomban, becsmérlő megjegyzést tesznek pl. a nememre, a koromra, a bőrszínemre stb.

8. Megesik, hogy hamis állításokkal rágalmaznak, a hátam mögött pletykákat terjesztenek rólam és a munkavégzésemről.

9. Sűrűn előfordul, hogy kiközösítenek, elszigetelnek, levegőnek néznek, nem köszönnek nekem.

10. Egészségügyi panasszal küzdök (pl. migrén, gyomorgörcs, izomfájdalmak, étvágytalanság/megnövekedett étvágy), melynek oka a negatív munkahelyi légkör.

11. Szabadidőmben nehezen tudok kikapcsolódni, mert előre rettegek a következő munkanap viszontagságaitól.

12. Munkámat keserűen, robotpilóta üzemmódban végzem, csak a túlélésre játszom.

13. Úgy érzem, hogy a munkahelyemen a felém irányuló verbális erőszak negatívan befolyásolja az egész életemet.

A cikk a Budai Egészségközpont szakpszichológusainak közreműködésével készült.