A modern terápiás eljárások segítségével a megfelelő életminőség és a szexuális aktivitást is meg lehet őrizni.

A férfiak daganatos megbetegedései közül a leggyakoribb a prosztatarák, amely Magyarországon mintegy másfélezer férfi halálát okozza évente. A mirigyes rákok közé tartozik, a dülmirigynek is nevezett prosztata mirigyeit bélelő hámból indul ki. A fiataloknál ritkább, az idősebb korban nő a kockázata, ezért tanácsos a férfiaknak negyvenes évektől kezdve évenként urológiai vizsgálatra elmenni. Ugyanis minél korábbi stádiumban fedezik fel a prosztata daganatos elváltozását, annál nagyobb az esélye a sikeres kezelésnek, és annak, hogy a terápia minél kevesebb káros mellékhatással járjon, minél kevésbé rontsa a beteg életminőségét, például a szexuális aktivitását és a vizelettartó képességét.

A prosztatarák kezelése

A prosztatarák gyógyítása leggyakrabban műtéttel történik, de sugárkezelésre, hormonpótlásra, kemoterápiára is szükség lehet. A szakorvosok a beteg állapotától, a daganat típusától, előrehaladottságától, kiterjedtségétől függően választják az egyénre szabottan legmegfelelőbb terápiát. A sebészeti beavatkozás típusa lehet nyílt, hasi műtét és laparoszkópos beavatkozás is, mely utóbbi csak minimális sebzéssel jár.

Szervmegtartó műtétre akkor kerülhet sor, amikor a daganat még kisebb méretű és jól körülhatárolható, így kiemelhető a prosztatából, de bizonyos esetekben a szerv teljes kivételére, a prosztata és az ondóhólyag eltávolítására is szükség lehet. A mellékhatásokat (a szexuális funkciózavarokat, vizelettartási gondokat) leginkább kerülő, idegkímélő műtét akkor végezhető, ha az idejében felismert daganat nem érint idegeket, ereket.

Hogyan befolyásolja prosztataműtét a szexuális életet?

Sokáig egyértelműnek tekintették, hogy a prosztataműtét után elkerülhetetlenek a merevedési gondok és a vizelettartási nehézségek, mivel a sebészi beavatkozás érintheti, károsíthatja a húgyutak és a nemi szervek körüli izmokat, idegeket és ereket is. Ma már szerencsére ez nincs így, hiszen –különösen a korai stádiumban felfedezett eseteknél – végezhető olyan, a merevedésben szerepet játszó idegeket kímélő sebészeti beavatkozás is, amely minimálisra csökkenti a káros mellékhatásokat, panaszokat. Egyre nő a jóval kíméletesebb, kevesebb mellékhatással járó laparoszkópos beavatkozások száma is.

A kevésbé megterhelő sebészi terápiákat az teszi lehetővé, hogy a férfiak egyre inkább felismerik a rendszeres urológiai kontroll szükségességét, és nagy jelentősége van ebben a korai diagnózist segítő PSA-teszteknek is. A Semmelweis Egyetem kutatása szerint, míg a korábbi, nem idegkímélő prosztataműtétek után káros mellékhatásként az esetek 83-100 százalékában fordult elő a merevedési zavar, a prosztata mindkét oldalán elhelyezkedő idegeket megóvó műtétnél ez az arány 14-69 százalékra csökken. A prosztata és az ondóhólyag teljes műtéti eltávolítása után ondó nem termelődik, így a merevedési képesség helyreállta után az ún. száraz orgazmus alakulhat ki. A magömlés elmaradása ugyanakkor nem feltétlenül befolyásolja az örömérzetet.

Lehetőségek a szexuális funkció visszaállítására

A betegek egy részét az életkora, élethelyzete miatt nem zavarja a prosztataműtét után esetlegesen bekövetkező mellékhatás. A merevedési zavar azonban a szexuálisan aktív férfiak számára az életminőségüket jelentősen befolyásoló következmény lehet. Számukra a szexuális funkciók visszaállítása a műtét után minél előbb megkezdett, hosszabb ideig, hetente több alkalommal végzett stimulációval, gyógyszeres kezeléssel, bizonyos esetekben injekciózással történhet. A stimuláció a hímvessző barlangos testeit igyekszik újra „edzésbe hozni”. Ha ilyen módon nem sikerül a merevedési képességet visszaállítani, akkor mechanikai, vákuumeszköz alkalmazására, illetve a hímvesszőbe implantátum beültetésére is sor kerülhet.

A cikk a Budai Egészségközpont urológusainak közreműködésével készült.