Más függőséggel, az alkoholizmussal vagy a szerencsejáték-függőséggel ellenétben a munkamániát nagyon is jól tolerálja a társadalom. Sőt, sok esetben még jutalmazza is, magasabb pozícióval, több fizetéssel. Pedig a munkamánia éppen olyan mentális betegség, mint a többi függőség. Nehéz felismerni, de kezelhető.

Mi az a munkamánia?

A munkafüggőséget vagy munkamániát nehéz felismerni, hiszen nem könnyű elválasztani, hogy meddig szorgalmas, ambiciózus valaki, és mikortól beszélünk függőségről, az életét alapvetően befolyásoló mentális állapotról. A munkamániás ember, mint bármely más függőségben szenvedő társa, egy idő után már nem ura a viselkedésének. A munka minden mást háttérbe szorít az életében, a magánéletét, az emberi kapcsolatait, testi és lelki egészségét.

Központi tevékenysége, gondolatai lefoglalója, élete legfőbb értelme a munka lesz.
Ahogy egy kábítószerfüggőnek az újabb és újabb adag drog, úgy a munkamániásnak a munkája és az azzal elért sikerek jelentik az örömforrást. Azt az adrenalin- és dopaminlöketet, amelyhez újra meg újra hozzá akar jutni. Ezért folyamatosan ismétli azt a viselkedést, ami az örömforrásához vezet, vagyis még többet dolgozik. Akkor is ezt csinálja, amikor már látszik, hogy a munkafüggőségnek egyre több negatív következménye van.

A jelenség egyáltalán nem új: az amerikai pszichológus, Wayne Oates már a hetvenes évek elején leírta, hogy a munkától függők viselkedése sok tekintetben hasonló az alkoholfüggőkéhez. Éppen ezért nevezte el a problémát az alkoholizmus és a munka szavak összevonásával “workaholism”-nak, vagyis munkafüggőségnek.

A munkafüggőség tünetei

A diagnózis nem könnyű, hiszen a társadalmunkban a munka érték, minél keményebben dolgozik valaki, annál több elismerésre, magasabb státuszra, több pénzre számíthat. A munkafüggőségben szenvedők számára könnyen kínálja magát a magyarázat, hogy ők csak elkötelezett munkavállalók, sok az ambíciójuk, sikerre vágynak. Csakhogy teljesen más elkötelezettnek és hivatástudónak lenni, és más függőségben élni.

A munkafüggők számára a munkavégzés már egyfajta kényszer, ami miatt minden más kötelességüket, életük más aspektusait elhanyagolják. Vagyis akkor is dolgoznak, amikor valójában nem szükséges, és akkor is, amikor valahol máshol kellene lenniük, például egy fontos családi eseményen, baráti találkozón, orvosi vizsgálaton. A függőségük, ahogy az összes többi szenvedélybetegség, menekülés is egyben életük más, megoldatlan problémái elől a munka ismerős, biztosnak tűnő világába.

A munkafüggőség jellegzetes tünetei többek között, ha a munkavállaló olyan feladatokat is elvállal, olyankor is dolgozik, amikor erre nem kérik. Ha a szabadidejét, és már a pihenésre, alvásra fordított idejét is a munkára áldozza, ha retteg a munkahelyi kudarcoktól, ha mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy bizonyos feladatokat csak ő végezhet el. Ha feláldozza a személyes kapcsolatait a munka miatt, például szándékosan nem megy bele hosszútávú párkapcsolatba, mert az a munkától venné el az időt.

A munkafüggőkre jellemző, hogy a munkát minden egyéb felmerülő probléma esetén kifogásként használják. Vagyis a munka miatt nincs magánéletük, emiatt fáradtak, emiatt nem tudnak szembenézni bizonyos kérdésekkel, problémákkal.

A munkamánia következményei

A munkamániának hosszú távon éppen olyan súlyos következményei lehetnek, mint a drog- vagy az alkoholfüggőségnek. A sok munkával kizsigerelt testben számos egészségügyi probléma jelentkezhet: álmatlanság, stressz, magas vérnyomás, fejfájás, emésztési zavarok, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések, depresszió, feledékenység, koncentrációs nehézségek. Jellemző, hogy egy idő után összekapcsolódhat más függőségekkel: koffein- és energiaital-függéssel, alkoholizmussal, egyéb szerhasználattal. A fizikai tüneteken túl az emberi kapcsolatok beszűkülése, az elmagányosodás és a kiégés, a szellemi kimerülés veszélye is fennáll.

Hogyan ne törődjünk a munkával?

A munkamánia más függőségekhez hasonlóan szerencsére kezelhető. Terápiás beszélgetések során feltárhatóak a háttérben húzódó okok, a függőség kiváltói, és innen megindulhat az út a munkához való normális viszony kialakításához. De még jobb, ha megpróbáljuk megelőzni a munkamánia kialakulását, és odafigyelünk arra, hogy az életünkben megmaradjon az egészséges munka és magánélet egyensúly.

Ennek egyik fontos eleme, hogy munkaidőn kívül, és különösen hétvégente ne dolgozzunk. Bár a technika lehetővé teszi, hogy otthon is állandó kapcsolatban legyünk a munkahelyünkkel, győzzük le a munkahelyi emailek, chatüzenetek olvasásának vágyát. Ha pont hétvégén jut eszünkbe valami nagyon fontosnak tartott, munkával kapcsolatos ötlet, akkor az jegyezzük fel valahova, és térjünk rá vissza hétfő reggel.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.