HRDoktor

Az izoláció hatása az egészségre

2020. május 05. - hrdoktor

A jelenlegi világjárvány következtében emberek százmilliói kényszerülnek társaiktól, szeretteiktől hosszú ideig távolságot tartani. Ráadásul a távmunka, kijárási korlátozások, karantén és kórházi izoláció egyaránt megváltozott ingerhelyzetet teremtenek. Módosulnak a napi rutinok, monotonná válhatnak a hétköznapok, és még az érzékszerveinket is kevesebb új inger éri. A mindennapi szociális és környezeti hatások hiányának számos negatív hatása van testi és mentális állapotunkra, melyeket érdemes figyelembe venni és kezelni tartós izoláció során.

hrdoktor-izolacio-01.jpg

A hétköznapi szociális és környezeti ingerek hiánya a legtöbb ember számára nehezen tolerálható állapot. Ennek oka, hogy az ember társas és ingerkereső lény, így a magány és elszigeteltség intenzív stresszforrás, ha úgy tetszik evolúciós veszélyhelyzet. Őseink túlélésében kulcsfontosságú szerepet játszott, hogy csoportokba tömörültek. A közösséghez tartozás génjeinkbe kódolt elemi szükséglet, miként az a reflex is, hogy a társakat elveszíteni életveszélyes fenyegető állapot, ami aktiválja a test biológia stresszreakcióit.

Számos kutatás vizsgálta a szociális elkülönültség hatásait, ezért tudjuk, hogy a magányos emberek gyakrabban szenvednek depressziótól, alacsonyabb a szorongástűrésük és kevésbé eredményesen dolgozzák fel az információkat. Mindezen túl az izoláció hatással van az immunrendszerre, így általános egészségi állapotunkra is. Kutatások igazolták, hogy a magány (az egyedüllét szubjektív állapota) és a társadalmi elszigeteltség (az egyedüllét objektív állapota) összefüggnek fokozott gyulladási folyamatokkal és a szervezett csökkent védekezési képességével. Aki hosszabb ideig van izolált helyzetben, annak immunrendszere másképp reagál a vírusok elleni küzdelemre, így nagyobb a valószínűsége a betegségek kialakulásának. Egyes tanulmányok szerint az elszigeteltség és a magány hatása ugyanolyan nagyságrendű kockázati tényező betegségek kialakulása szempontjából, mint a magas vérnyomás, az elhízás vagy a dohányzás.

hrdoktor-izolacio-02.jpg

A társas ingereken túl kedvezőtlen hatása van a fizikai ingerek tartós megvonásának is. Az agyunk pillanatról pillanatra rengeteg információt dolgoz fel, tapasztalatokat, amiket az érzékszerveken keresztül gyűjtünk a világról. Amikor a környezet és a felvehető információk mennyisége megváltozik, az idegrendszerünk alkalmazkodása nem mindig zökkenőmentes. A fényviszonyok megváltoztatása (pl. folyamatos mesterséges fény) megzavarhatják az alvás-ébrenlét ritmust. Az ingerszegény környezet rossz hangulathoz, fokozott szorongáshoz, irritáltsághoz vezethet. Extrém ingermegvonás hatására hallucináció és érzékcsalódások alakulhatnak ki, zavarttá válhat a gondolkozás, mivel az agy nehezen tud különbséget tenni a belső és külső történések között.

Az izoláció stresszkeltő hatását érdemes tudatosan ellensúlyoznunk. Ebben segít a rendszeres táv-kapcsolattartás, minél több beszélgetés, valamint olyan ingerkörnyezet, amely leköti és dolgoztatja az agyunkat (pl. könyvek, rejtvények, írás, alkotás). Mindemellett a stressz és annak hatásai eredményesen kezelhetőek relaxációs és meditációs módszerekkel, mint például mindfullness meditáció, légzőgyakorlat, progresszív izomrelaxáció, imagináció. Soron következő cikkünkben kapcsolataink gyógyító erejét vesszük górcső alá.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://hrdoktor.blog.hu/api/trackback/id/tr2515660818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.05.06. 09:58:24

Én kifejezetten jól érzem magam így. Ha rajtam múlna, a következő 30 évben így maradna. A francnak sem hiányzik a szocializáció.

2020.05.06. 10:08:36

Nekem sem okozott nagy változást ez az egész. Két barátnak mondható ember van körülöttem, velük egyébként is csak havi 1-2 alkalommal találkoztam, de volt hogy kimaradt egy-egy hónap. Kollegákkal most is érintkezem, de az máskor is sok, most gyakrabban vagyok egyedül a kétszemélyes irodában, élvezem nagyon. A feleségemmel harmonikus és tartalmas a kapcsolatunk, a terhesség harmadik harmadában vagyunk, szóval magasról sz*rom le a többi embert meg a társaságot meg a szocializációt. Felőlem maradhatna így örökre (mínusz a vírus persze).

delphinus 2020.05.13. 16:02:50

Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Élvezem azt a nyugalmat amit most a lakókörnyezetemben megtapasztalok. Végre nem kell neveletlen csürhén átvergődnöm ha szeretnék sétálni egyet a Duna parton. Miért lenne az jobb hatással a mentális állapotomra ha végig kell néznem tömegek zabálását az utcán, vagy ha a járdán kergetnek 66 éves koromban a különböző elektromos járgányaikkal a gyökerek? A szemetükről nem szólva. Zuhanjanak még az ingatlanárak és a bérletek inkább mint, hogy visszajöjjön a régi trend.
süti beállítások módosítása