Fontos tudatosítanunk, hogy a járványhelyzet mindannyiunk számára újdonság, amire nincs kidolgozott „eszköztárunk”, ezért nem igazán számít, hogy párunkkal mióta vagyunk együtt. Összegyűjtöttünk néhány további szempontot, melyek segíthetnek, hogy minél gördülékenyebben, elfogadóbban tudjunk együttműködni az elkövetkező időszak során. Cikkünk első részét itt olvashatják el.

Érzelmek

A mostani helyzettel járó megnövekedett szorongásunk erősebb érzelmi reakciókat is kiválthat belőlünk. Sokkal érzékenyebben reagálhatunk egy készenléti, „felhangolt” állapotban. Könnyebben megjelennek az impulzivitás, irritáltság, frusztráció, vagy a töredezettség érzései. Segíthet egy-egy intenzívebben megélt érzelmi helyzetben, ha tudatosítjuk: ez nem miattunk, vagy a párunk miatt van így, hanem a helyzettel járó feszültség hozza magával, és hat ránk.

Ebben az állapotban természetes az is, hogy a negatívumokra vagyunk kiélezve, kritikusak vagyunk, a pozitívumokat pedig adottnak tekintjük. Sokkal könnyebben észrevesszük azt, ami az utunkba kerül, például a csészét, ami nem lett a helyére rakva, vagy a kabátot, ami ledobva hevert a nappaliban. Komoly erőfeszítést kell tennünk, hogy észrevegyük a pozitívumokat is! Próbáljuk meg, hogy nem csak a cselekedetet dícsérjük meg („Köszönöm, hogy összepakoltál.”), hanem a párunkról is nyilatkozzunk azáltal, hogy kiemeljük az erőfeszítéseit („Jó ötlet volt tőled.”, „Jól esik, hogy gondolsz rám.”)

Határok

Az utóbbi hetekben sokaknak a teendőikkel együtt a szerepek is egy tető alá kerültek. Családapa/családanya, ügyvéd, sportoló és barát. Lehet, hogy most ugyanabban a székben ülve éli a mindennapokat. Korábban megvolt mindennek a maga helye és ideje: elmegy a barátaival kávézni, átmegy a szüleihez, lemegy a konditerembe, megbeszélésen ül. Most ezek a szerepek és életterületek „összesűrűsödnek”, ami miatt úgy érezheti magát, hogy minden területen alulteljesít.

Az összefolyt terek helyett - ha csak lehet - jelöljünk ki különálló színtereket munkának, pihenésnek, a családi és közösségi élethez. Akkor is kialakíthatunk határokat, ha érzelmileg válunk túlterheltté. Ha nem akarunk beszélgetni, szükségünk van valamiféle önmegnyugtatásra, egyedüllétre vágyunk, és el akarunk vonulni egy másik szobába. Merjük ezeket az igényeinket jelezni a másiknak, ezzel együtt pedig azt is, hogy ez ideiglenes, tehát számíthat arra, hogy nem „tűnünk el”. A határok kialakításában a pár vagy család minden tagjának érdemes részt vennie. Szüksége lehet támpontokra a párunknak is, például mondhatjuk így: „Később tudunk beszélni, de most fél órát pihenni szeretnék.”

Másfelől ebben az időszakban le is bontjuk a határainkat, hiszen olyan ismerősöket keresünk meg, vagy olyan emberekkel beszélünk online, akikkel ezt valószínűleg más helyzetben nem tettük volna. Saját kisebb-nagyobb közösségeink szerepe most felerősödhet, hiszen jól jöhet egy külső szempont, egy bátorító szó, egy megnyugtató hang a telefon másik végén. Társas lények vagyunk, így mindannyian vágyunk érzelmileg mély, tartós és szoros kapcsolatokra, még akkor is, ha a személyes találkozások egy időre akadályozva vannak. Az elszigetelődés, és az izoláció okozta magány, a rossz hangulat vagy a figyelmünk beszűkülése is azt üzenik, hogy szükséges nyitnunk a kapcsolatok felé: kérjünk tanácsot, ha elakadunk, hívjunk fel valakit, ha beszélgetésre vágyunk, vagy keressünk pszichológiai segítséget szakembertől.

Kommunikáció

Tartós összezártságban az is rendkívül fontossá válik, hogyan kommunikálunk egymással. Gyakran eshetünk abba a hibába, hogy magunkat vagy párunkat „gondolatolvasóként” látjuk: „Tudnia kellene, hogy ezt akarom. Én tudom, hogy mire van szüksége”. Ezek azonban feltételezések, és azt a hamis illúziót erősítik, hogy minden időben és helyzetben tudjuk egymásról, ki mit szeretne. A találgatások ellentéte a világos és nyitott párbeszéd. Próbáljuk meg kéréseinket én-közlésekkel megfogalmazni, vagyis saját érzéseink kimondásával, ne pedig a másik támadásával. „Amikor hangosan hallgatod a zenét, feszült leszek, mert nem tudom befejezni a munkám. Kérlek, még fél óráig maradjon csönd a lakásban.” Egy ilyen állítás nem kritizálni vagy kontrollálni akarja a másikat, csupán kifejezi azt, hogy mit érez és mit szeretne a személy. Igyekezzünk olyan világosak lenni, amennyire csak lehet, és gyakoroljuk a tabuktól mentes őszinte kommunikációt.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Felhasznált irodalom:

Berinato, S. (2020, April 7). That Discomfort You're Feeling Is Grief. Harvard Business Review. Retrieved from https://hbr.org/2020/03/that-discomfort-youre-feeling-is-grief.
Epel, E. (2020, March 18). Coping with Coronavirus: An Upside of Anxiety, the Curse of Panic. SFGate, San Francisco Chronicle. Retrieved from https://www.sfgate.com/opinion/openforum/article/How-to-turn-the-coronavirus-anxiety-into-15136037.php.
Ferriss, T. (Host). (2020, April 2). Esther Perel - Tactics for Relationships in Quarantine. [Audio podcast]. Retrieved from https://tim.blog/2020/04/02/esther-perel-relationships-in-quarantine/.
Palmer, B.B. (2020, April 10). Too much togetherness?. Psychology Today. Retrieved from https://www.psychologytoday.com/us/blog/lasting-love/202004/too-much-togetherness.
Omer, H., & Alon, N. (1994). The continuity principle: A unified approach to disaster and trauma. American Journal of Community Psychology, 22(2), 273-287.