Sokan szenvednek az alsó végtagok vénáinak kóros tágulatától, hétköznapi szóhasználatban az ún. „visszerességtől”. Az érintettek körében sok tévhit is kering, pedig könnyebb úgy felvenni a harcot ellene, ha jobban ismerjük a betegség természetét.

A visszérbetegség (varikózitás) - a laikusok számára - az alsó vágtagok vénáinak kóros mértékű kitágulásában nyilvánul meg. A szív felé áramló vér visszafelé áramlását az egészséges vénabillentyűk megakadályozzák, de ha ezek nem működnek tökéletesen - tágult vénák esetében -, az áramlás iránya megfordul, sebessége lelassul, a vértömeg pangani kezd.

A varikózitás tünetei a lábakon jelennek meg: a megvastagodott, kidudorodó visszerek, lábduzzanat, feszülés, fájdalom formájában. A felnőtt lakosság mintegy felét érinti az elváltozás. Hátterében egyrészt öröklött hajlam áll, másrészt életmódi tényezők: a sok állás, az ülőmunka, a mozgásszegény életmód, az elhízás. Terhesség során is gyakori, és van olyan betegség is (pl. a diabétesz), amely elősegíti a kialakulását.

Néhány gyakori tévhitet gyűjtöttünk össze ezzel a betegséggel kapcsolatban.

Nyolc gyakori „visszér”-tévhit

Csak nőknél fordul elő

Nem így van. Bár a nőknél a terhesség vagy a menopauza során bekövetkező hormonális változások elősegíthetik a vénafalak meggyengülését, kitágulását, de a varikózis nemcsak a nők betegsége, hanem a férfiak is közel olyan gyakran (45 százalékban) érintettek. Nemtől függetlenül bárkinél előfordulhat tehát, ha az illető családjában már előfordult visszértágulat, emellett túlsúlyos, dohányzik, keveset mozog, ülő-, állómunkát végez.

Az öregedés elkerülhetetlen tünete

Bár a „visszeresség” kialakulásának kockázata az emelkedő életkorral együtt növekszik, de mégsem feltétlen velejárója az öregedésnek, és a megelőzésére is vannak lehetőségek. Semmiképpen sem csak az idősek betegsége, sőt, a visszérre való hajlam már fiatal felnőtteknél megmutatkozhat, az első tünetek már huszonéves korban megjelenhetnek. A gyakoriságot az idős életkornál is jobban növelik egyéb rizikótényezők, például a túlsúlyos állapot.

A terhesség visszértágulatot okoz

A terhesség alatt a hormonális változások illetve a keringő vér mennyiségének megnövekedése hozzájárulhat a visszerek tágulatának kialakulásához, de a varikózitás nem minden terhességnél alakul ki, és a szülés után sok esetben el is múlik. Ha azonban a túlsúly és a mozgásszegény állapot tartósan fennmarad, akkor a terhesség hozzájárulhat a tünetek megmaradásához.

A varikózitás kozmetikai probléma

Bár sokan csak szépséghibának vélik, de a visszérbetegség jóval több, mint esztétikai kellemetlenség. Egyrészt a láb duzzanatához és fájdalmas görcseihez vezet, másrészt elhanyagolva a beteg állapota egyre romlik, és olyan veszélyes szövődmények is kialakulhatnak belőle, mint a mélyvénás trombózis vagy a nehezen gyógyuló sebek nyomán a lábszárfekély.

A vénatágulatoknak egyébként nem is mindig vannak a bőrfelszínen látható jelei, hiszen például, ha mélyebben futó vénát érint az elváltozás, akkor a probléma jelentkezhet „csak” a lábak elnehezülésével, lábikragörcsökkel, duzzanattal, fájdalommal is.

Seprűvénák vagy pókvénák

Ezek a rendkívül gyakori elváltozások nem tartoznak a varikozitás tünetegyüttesébe, még akkor sem, ha gyakran azzal párhuzamosan jelentkeznek. Ambuláns kezelésük arra felkészült sebész-, érsebész-, bőrgyógyász szakorvos feladata.

Szűk nadrág vagy a lábak keresztezése visszérhez vezethet

Több tévhit van a „visszeresség” kiváltó okával kapcsolatban is. Tisztázzuk: az olyan enyhe külső nyomás, mint a túl szűk nadrág viselése, vagy az ülés közben keresztbe tett láb, önmagában nem vezet visszértágulathoz. A háttérben – az öröklött hajlamon túl - sokkal inkább a túl sok álló vagy ülő munkát, a mozgásszegény, passzív életmódot, az érkárosító hatású dohányzást és a lábakra nehezedő túlsúlyt kereshetjük.

Fájdalmas a kezelése

Sokan ódzkodnak attól, hogy orvoshoz forduljanak a problémával, mert félnek a műtéttől. Azonban az érsebészet területén is annyit fejlődött a műtéti technika, hogy ma már a varikozitás kezelése egyre kíméletesebb eljárásokkal történik. A károsodott vénaszakasz eltávolítására vagy elzárására a radikális sebészi megoldás mellett például radiofrekvenciás és lézeres beavatkozás, vagy „ragasztásos technológia” is rendelkezésre áll, amelyek gyorsabb gyógyulást tesznek lehetővé, kevesebb fájdalom mellett és maradandó hegek nélkül.

Bármely kisegítő készítmények, tabletták, kenőcsök is széles körben elterjedtek az érfalak megerősítésére, a visszerek eltüntetésére, ennek a problémának a hatékony kezelése aligha képzelhető el sebészeti beavatkozás nélkül.

A visszeres lábakat kímélni kell

Ez sem egyértelmű: bár az előrehaladott visszértágulat, a duzzadt, elnehezedett, fájós lábak esetében a beteg kevésbé vágyik mozgásra, de a passzivitás csak rontana a helyzeten. Mozgás, például séta, kerékpározás során a lábizmok pumpáló működése segíti a vénák működését, a vér visszaáramlását a szívbe. A mozgás azért is fontos, hogy segítsen megszabadulni az esetleges túlsúlytól. A mozgás tilalma egyedül arra az esetre vonatkozik, ha nem egyszerű visszértágulatról, hanem mélyvénás trombózisról van szó.

Erre utalhat a bőr elszíneződése, a lábdagadás és a heves, mozgásra fokozódó lábikra fájdalom. Ilyen esetben az életet veszélyeztető tünetegyüttesről van szó, amely azonnali orvosi ellátást igényel. A tüdőembólia veszélye miatt a beteget haladéktalanul ágynyugalomba kell helyezni és sürgősségi ellátást, mentőt kell igénybe venni!