A C-vitamin a legelső, legismertebb, legnépszerűbb táplálékkiegészítő, amely szinte minden család házipatikájában megtalálható. Néhány érdekességet gyűjtöttünk össze e sokoldalú vitamin történetéről és felhasználási köréről.

A mellékvesétől a paprikáig

Szentgyörgyi Albert az 1920-as években először külföldön, majd Szegeden kutatott egy addig ismeretlen anyaggal kapcsolatban, amelyet eleinte állatok mellékveséjéből nyert ki, minimális, néhány ezredgrammnyi mennyiségben. Az áttörést az jelentette, amikor növényekből kezdte előállítani. A kutató visszaemlékező anekdotázása szerint a felesége szívesen használt paprikát salátának, szendvicsek mellé, de a férje nem szerette ezt a zöldséget, és először ilyen, fogyasztásra szánt paprikát vitt be a laboratóriumba megvizsgálni. Ebben pedig olyan mennyiségben talált az először hexuronsavnak nevezett anyagból, hogy hamarosan már számottevő, 1,5 kg mennyiséget is sikerült belőle előállítani. Szentgyörgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezéseiért, különös tekintettel a C-vitaminra és fumársav katalízisére vonatkozóan.

Hatékony a rettegett hajós-betegség, a skorbut ellen

A XVI-XVIII. században, a hosszú hónapokig tartó hajóutak során a hajósok körében gyakori volt egy súlyos tünetekkel járó betegség, a skorbut. A betegeknek vérzett az ínye, az ízületei megduzzadtak, orrvérzés lépett fel, a bőrük fájdalmasan kiszáradt. A matrózok tapasztalatból tudták, hogy a skorbut friss élelmiszerek, gyümölcsök, erjesztett zöldségek fogyasztásával elkerülhető, de hogy pontosan milyen tápanyag hiánya áll mögötte, az csak a XX. század elején derült ki. A C-vitamint skorbut ellenes hatására utalva nevezték el aszkorbinsavnak.

Sokoldalú egészségvédő hatás

A C-vitamin a szervezet szinte minden sejtjére, minden működésére hatással van. Antioxidáns hatásával védi a sejteket, közömbösíti a szabad gyököket, elősegíti a sejtek oxigénhez jutását, a tápanyagok, illetve ásványi anyagok, nyomelemek felszívódását, fokozza az immunrendszer által termelt ellenanyagok és fehérvérsejtek termelődését. Többféle enzim, hormon, például az agyban lévő ingerület-átvivő neurotranszmitterek és a mellékvesekéreg hormonjainak termelődésében is szerepet játszik. A C-vitamin emellett segíti a sebgyógyulást, a csontképződést, az érfalak regenerálódását is, hozzájárul a kollagén képződéséhez is, ami csontok, inak, porcok, bőr egészségéhez szükséges.

Mi a közös a tengerimalacok, egyes denevérek, majmok és az emberek szervezetében?

A C-vitamint sok növény és állat szervezete képes előállítani a szükségletének megfelelően. Az emlősök közül csupán néhány faj nem képes erre: a tengerimalacok, a gyümölcsös denevérek, a majmok és az emberek nem tudják a szervezetükben szintetizálni, nekik a táplálkozás során kell biztosítaniuk a szükséges mennyiséget.

Legfontosabb lelőhelyei

A C-vitaminról legelőször a citrom jut sokaknak az eszébe, pedig nem is a citrusfélék tartalmazzák belőle a legtöbbet. Jóval nagyobb, mintegy tízszeres mennyiségű C-vitamint találhatunk például a homoktövisben, a csipkebogyóban, a fenyőtűben, a petrezselyemlevélben, a paprikafélékben, a káposztában, a kiviben, eperben és sok más zöldség-gyümölcsben. Száz gramm csipkebogyó például 400 mg C-vitamint tartalmaz, míg a citrom csupán 40 mg-t.

Mennyi kell belőle?

Megosztó téma, hogy mekkora az emberi szervezet C-vitamin szükséglete. Ez ugyanis változó, függ az életkortól, a nemtől, az egészségi állapottól és az élethelyzettől, életmódtól is. A dietetikusok általános ajánlása szerint egy felnőtt embernek 75-90 mg C-vitamin bevitelre van szüksége, amit az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozással fedezni is lehet. Abban egyetértenek a szakemberek, hogy a betegeknek, a betegségből lábadozóknak, a várandós és szoptató kismamáknak, a nagyobb megterhelésnek kitett sportolóknak vagy fizikai munkásoknak, a tartós stresszben vagy függőségben élőknek nagyobb mennyiségű C-vitaminra van szükségük, ami napi 200-250 mg is lehet. Mivel a C-vitamin nem zsírban, hanem vízben oldódik, így a szervezetünk nem tudja tárolni a felesleget, hanem a fel nem használt mennyiség a vizelettel együtt kiürül a szervezetből. Ennek ellenére sajnos lehetséges túladagolni is. Ekkor mellékhatások léphetnek fel, például puffadás, emésztési problémák, hasmenés, hányinger, hányás, gyomorégés, fejfájás, álmatlanság, illetve vesekövek alakulhatnak ki.

A cikk a Budai Egészségközpont belgyógyászának közreműködésével készült el.