Az elismerés és siker titkos receptjét sokan keresik. Mégse feledjük, hogy mindig egy adott kor irányelvei szabják meg, ki és mi számít sikeresnek. Ambíciónktól és törekvéseinktől függetlenül a pozitív visszacsatolás formájában kapott elismerés vágya egészséges szükséglet. A jó kommunikáció, proaktivitás és egy kis egészségtudat segíthet elgördíteni a megbecsülés útjában álló akadályokat.

Figyeljünk kommunikációnk stílusára

Saját magunk és környezetünk érdekében is igyekezzünk minél magasabb szintre fejleszteni a kommunikációs készségeinket. Törekedjünk arra, hogy a kommunikációnk minden helyzetben legyen egyértelmű, hatékony, ugyanakkor asszertív és udvarias; kommunikáljunk asszertíven mind szóban, mind írásban. Kerüljük a felesleges szócséplést, üzenetünk legyen célzott és professzionális. Ha szükséges, akkor vegyünk részt kommunikációs képzéseken, hogy fejlesszük efféle képességeinket. Mindeközben azt se feledjük, hogy az irodalomolvasás e téren is csodákra képes.

Mondanivalónk mélyebb jelentése

Mint minden társadalmi színtéren, munkahelyünkön is kiemelten fontos figyelnünk arra, hogy mások nézeteit, elveit, vallási felekezetét, etnikai hovatartozását, szexuális orientációját tisztelettel fogadjuk és kezeljük, azokat semmiképp se minősítsük. Ne feledjük: ami az adott pillanatban súlytalan kijelentésnek tűnhet, más számára rendkívül bántó lehet. A jó munkaközeg alapvető eleme egymás tisztelete. Igyekezzünk tehát megfelelően viselkedni és nem megbántani a munkatársainkat. Ehhez az ún. New York Times-tesztet is elvégezhetjük: ha nem szeretnénk, hogy a kijelentésünket lehozzák a nyomtatott sajtóban, pl. a New York Times-ban, akkor inkább ne is mondjuk ki. Sok konfliktust megelőzhetünk ezzel.

Ne halogassuk teendőinket!

„Majd holnap megcsinálom!” – ez az igazi proaktivitás-gyilkos mondat. Ha nehéz feladat áll előttünk, akkor próbáljuk minél előbb lebontani mentális gátjainkat, és kezdjünk bele. Munkatársaink, feletteseink pedig észreveszik majd, hogy tettre készek vagyunk. Próbáljuk megtalálni és nem elfelejteni, mi az, ami motivál minket munkánk végzésében, miképpen pezsdíthetnénk fel a sokszor szürkének tűnő mindennapokat!

Gondoljuk át, hogy tényleg nem tudjuk-e

Szintén az elismerés útjában álló szokás, ha a legtöbb dologra legyintünk, mondván: ,,Nem tudom!” Ne legyünk restek utánanézni, utánajárni azoknak a dolgoknak, amikkel nem vagyunk tisztában. Sokszor elég csupán egy órát belefektetni az adott kérdés kinyomozásába és máris sok új információ birtokába kerülünk. Abban az esetben pedig, ha úgy gondoljuk, nem jutunk magunktól előrébb, gondoljuk végig, ki segíthetne nekünk feladatunk elvégzésében és kérjük meg erre! A legtöbb munkahelyen szeretik a proaktivitás különféle formáit, a ,,nem tudom, de mindjárt utánanézek”-attitűd hasznunkra válik hosszútávon.

Szakítsunk időt a feltöltődésre is

Sokunk szenvedhet időhiánytól, hiszen szoros a napirendünk, számtalan feladatunk van és ezek mintha előtérbe kerülnének a kikapcsolódással, feltöltődéssel szemben. Képzeljük csak el: a telefonunk is addig működik, míg az akkumulátor bírja – azt követően fel kell töltenünk, hogy újra használhassuk. A szervezetünknek ugyanígy szüksége van a töltődésre, arra, hogy szánjunk időt olyan alapvető tevékenységekre, mint a nyugodt ebédszünet és a munka utáni vagy előtti sport. Gondoljuk át, hogyan alakíthatnánk időnket a legjobban. Ebben segítségünkre lehet az időmenedzsment területe, mely egy tanulható készség: nem csak a siker, de egészségünk érdekében is érdemes energiát fektetni minél magasabb szintű elsajátításába.

Hagyjunk időt a gyógyulásra

Már rég nem állja meg a helyét az a gondolat, miszerint aki betegen is dolgozik, az hős. Ha nem hagyunk elegendő időt szervezetünknek a felépülésre, a betegség elhúzódhat, szövődményeket okozhat és sokkal nagyobb problémát okozhat (akár a munkából való hosszabb kiesést is), mint mínusz két nap a munkahelytől, feladatainktól távol. Napjainkban a legtöbb munkahely sokkal inkább azt preferálja, ha a beteg munkatárs otthon marad, amíg teljesen fel nem épül, hiszen így megelőzhető, hogy többeket is megfertőzzön.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.