A rendszeres fizikai aktivitás nemcsak az állóképességünknek tesz jót: a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében, a szívbetegségek megelőzésében és a rehabilitációban is fontos szerepe lehet. De mennyit érdemes mozognunk, milyen mozgásformát válasszunk, és mit tehetünk akkor, ha már kialakult szív- és érrendszeri betegségünk van?

Miért fontos a mozgás a szívünk egészsége szempontjából?

A szív- és érrendszeri betegségek közé tartoznak többek között a szívkoszorúér-betegségek, az agyi érbetegségek, valamint számos olyan állapot, amely a szívet vagy az ereket érinti. Kialakulásukban több tényező játszhat szerepet, köztük a dohányzás, a magas vérnyomás, az egészségtelen táplálkozás, a túlsúly és az elégtelen fizikai aktivitás.

A rendszeres mozgás ezek közül több kockázati tényezőre is kedvezően hathat: segíthet az állóképesség javításában, a testsúly kontrolljában és a vérnyomás, illetve az anyagcsere szempontjából kedvezőbb állapot fenntartásában. A fizikai aktivitás és a szív- és érrendszeri egészség kapcsolatát számos vizsgálat támasztja alá, ahogy dr. Bencze Ágnes kardiológus is kiemeli a BEKezdés podcast „Szívünk titkai” című epizódjában: a mozgás a szív-érrendszeri megelőzés egyik fontos eleme.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy minél intenzívebben sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. A lényeg sokkal inkább az, hogy az aktivitás rendszeres, az aktuális állapotunkhoz igazított és hosszú távon fenntartható legyen.

Hogyan csökkentheti a mozgás a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát?

A mozgásszegény életmód önmagában is egészségügyi kockázati tényező. Ha napjaink jelentős részét ülve töltjük, és kevés időt fordítunk aktív mozgásra, érdemes ezen fokozatosan változtatni.

A WHO fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlásai szerint a felnőttek számára hetente legalább 150–300 perc közepes intenzitású vagy 75–150 perc intenzív aerob fizikai aktivitás javasolt, emellett legalább heti két alkalommal izomerősítő mozgás. Az ajánlás nem azt jelenti, hogy a mozgásnak feltétlenül edzőtermi edzésnek vagy sportolásnak kell lennie. A gyaloglás, a kerékpározás, az aktív közlekedés és más mindennapi tevékenységek is hozzájárulhatnak a fizikai aktivitás növeléséhez.

Ha valaki jelenleg ennél kevesebbet mozog, már a fokozatos aktivitásnövelés is fontos lépés lehet. Nem szükséges egyik napról a másikra teljesíteni az ajánlott mennyiséget: a cél az, hogy a mozgás fokozatosan beépüljön a mindennapokba.

Milyen mozgás tesz jót a szívnek?

A szív- és érrendszer szempontjából elsősorban az aerob mozgásformák – például a tempós séta, a kerékpározás vagy az úszás – lehetnek fontosak. Ezek rendszeres végzése javíthatja a terhelhetőséget és az állóképességet.

Az izomerősítő gyakorlatoknak szintén helyük van az egészséges mozgásprogramban. Emellett az egyensúlyt és a mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok is hasznosak lehetnek, különösen idősebb korban vagy olyan esetekben, amikor a mozgásbiztonság javítása is cél.

A legjobb mozgás azonban nem feltétlenül az, amelyik papíron a leghatékonyabb, hanem az, amelyet az adott ember rendszeresen és biztonságosan el tud végezni.

Már az is számít, ha kevesebbet ülünk

A rendszeres edzés mellett az is fontos, hogy mennyi időt töltünk mozdulatlanul a nap folyamán. A fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlások ezért nemcsak azt hangsúlyozzák, hogy mozogjunk többet, hanem azt is, hogy lehetőség szerint csökkentsük az ülő életmóddal töltött időt.

Ez a gyakorlatban sok apró változtatást jelenthet. Érdemes lehet egy-egy hosszabb ülő időszakot megszakítani, rövidebb távokra gyalog menni, lépcsőt választani a lift helyett, vagy a munkanap során rendszeresen felállni és megmozgatni magunkat.

Ezek önmagukban nem helyettesítik a rendszeres testedzést, de segíthetnek abban, hogy összességében aktívabbá váljon a napunk.

Szívbetegség mellett tilos a mozgás?

Éppen ellenkezőleg: megfelelően megválasztott és felügyelt mozgásprogram számos szív- és érrendszeri betegség esetén a kezelés és a rehabilitáció része lehet. Természetesen ilyenkor különösen fontos, hogy a fizikai aktivitás az egyéni egészségi állapothoz, terhelhetőséghez és az alapbetegséghez igazodjon.

A szívkoszorúér-betegségben alkalmazott mozgásalapú kardiológiai rehabilitáció hatásait vizsgáló nagy metaelemzés szerint az ilyen programok számos klinikai és életminőségi szempontból kedvező hatással járhatnak.

Ezért egy korábban inaktív, szív- és érrendszeri betegséggel élő ember számára nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy teljesen elkerüli a fizikai terhelést. Sokkal fontosabb annak meghatározása, hogy milyen mozgás, milyen intenzitással és milyen gyakorisággal végezhető biztonságosan.

Hogyan segíthet a fizioterapeuta a biztonságos mozgásban?

A fizioterapeuta szerepe nem merül ki abban, hogy megmutat néhány gyakorlatot. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és rehabilitációjában a fizioterápia része lehet a mozgásállapot és a terhelhetőség felmérése, az egyéni kockázati tényezők figyelembevétele, valamint a személyre szabott mozgásprogram kialakítása.

A fizioterápiás szakirodalom szerint a fizioterapeuták a szív-érrendszeri betegségek kockázatának kitett emberek esetében is hozzájárulhatnak a fizikai aktivitás növeléséhez és az egészségesebb életmód kialakításához. A szakember segíthet abban is, hogy a páciens megtalálja a számára megfelelő és hosszú távon fenntartható mozgásformát.

Már fennálló betegség esetén a fizioterapeuta a rehabilitációs team részeként támogathatja a terhelhetőség javítását, a mozgásba vetett bizalom visszaszerzését és az aktív életmódhoz való visszatérést. Ez különösen fontos lehet akkor, ha valaki egy betegség vagy kórházi kezelés után bizonytalanná válik a mozgással kapcsolatban.

Mikor érdemes gyógytornász segítségét kérni?

Ha valaki hosszabb ideje keveset mozog, jelentős túlsúllyal él, krónikus betegsége van, vagy szív- és érrendszeri betegséget diagnosztizáltak nála, a mozgásprogram megkezdése előtt érdemes szakemberrel egyeztetni.

Különösen fontos az orvosi kivizsgálás, ha terhelésre mellkasi fájdalom, szokatlan légszomj, ájulásközeli érzés, szédülés vagy egyéb új, aggasztó tünet jelentkezik. Ilyenkor nem az edzés folytatása, hanem az egészségügyi kivizsgálás az elsődleges.

A biztonságos mozgás nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt a programot követi. Éppen ellenkezőleg: a megfelelő terhelés az egyéni állapothoz igazodik.

A cél nem a sportteljesítmény, hanem a rendszeres aktivitás

A szívünk egészségéért nem feltétlenül kell sportolónak lennünk. Sokkal fontosabb, hogy a fizikai aktivitás rendszeresen jelen legyen az életünkben, és a saját lehetőségeinkhez igazodjon.

Lehet, hogy valakinek egy tempós séta jelenti a kezdetet, másnak a kerékpározás, az úszás vagy egy személyre szabott gyógytorna lehet megfelelő. A lényeg az, hogy megtaláljuk azt a mozgásformát és intenzitást, amelyet biztonságosan és tartósan be tudunk építeni a mindennapjainkba.

A mozgás nem önmagában „gyógymód” minden szív- és érrendszeri problémára, de fontos része lehet a megelőzésnek, az egészségmegőrzésnek és – megfelelő szakmai irányítás mellett – a rehabilitációnak is.

A cél tehát nem feltétlenül a nagyobb teljesítmény. A cél az, hogy többet mozogjunk, kevesebbet üljünk, és az aktivitás hosszú távon is az életünk természetes részévé váljon.

#WorldPTDay

A cikk a Budai Egészségközpont gyógytornászainak közreműködésével készült.