A férfiakat érintő daganatfajták közül a prosztatarák a második leggyakoribb, csak a tüdőrák előzi meg. Szó szerint létfontosságú lehet, hogy a potenciális érintettek tudják, mivel állnak szemben, hogyan ismerhető fel és hogyan előzhető meg ez a betegség.

A prosztata a férfiak húgyhólyagja alatt elhelyezkedő, gesztenye nagyságú mirigy, amely az ondó folyadéktermeléséért felelős. Gyakori betegségei a prosztatagyulladás, a prosztata jóindulatú megnagyobbodása, és sajnos a daganatos elváltozása sem ritka, nagyjából minden nyolcadik férfit érint élete során a prosztatarák.

Alattomos, tünetszegény elváltozás

A prosztataráknak többnyire sokáig nincsenek észrevehető tünetei, amikor pedig mégis megjelennek (mint például a vér a vizeletben vagy az ondóban, illetve a vizelési nehézségek), azok gyakran már előrehaladott állapotra utalnak. A prosztataráknak négy stádiuma közül ugyanis az első kettőben a daganat nem lépi át a prosztata tokját, eleinte nem is tapintható, csak célzott kivizsgálással fedezhető fel. A III. és a IV. szakaszban azonban már kilép a prosztatából, átterjed a közeli, majd a távolibb szervekre is, egyre több és fájdalmasabb tünetet okozva. Vannak olyan tünetek, amelyek – noha szerencsére nem feltétlenül daganatot jeleznek – mindenképpen azonnali vizsgálatot igényelnek. Ilyenek a lehetnek a vizelési ingerek változásai: a gyenge vizeletürítés, a gyakoribb, éjszakai is többször jelentkező vizelési inger, a nehezen üríthető, vagy véres vizelet és az erekciós problémák, vagy a megmagyarázhatatlan csontfájdalom jelentkezése is. Az elváltozás természetéből következik, hogy minél korábbi stádiumban szűrik ki a daganatot, annál jobban kezelhető. Ezt a rendszeres szűrés teszi lehetővé, amin panaszmentesen is érdemes részt venni. 

Kik tartoznak a prosztatarák rizikócsoportjába?

A prosztatarák kialakulásának pontos okát nem tisztázta még a tudomány, de a kockázatot növelő tényezők ismertek. Ilyen az életkor: 50 éves kor felett azoknak is érdemes szűrővizsgálatot igénybe venni, akiknél egyéb rizikótényező nem áll fenn. Az átlagosnál nagyobb veszélyben vannak a fekete férfiak, és azok, akiknek a családjában örökletes genetikai hajlam mutatkozott, vagyis akiknek közeli férfi rokonainál már előfordult prosztatarák, illetve akiknek a női rokonai közül valakinél kimutatható volt az emlődaganatot okozó BRCA génmutáció. (A két betegség hátterében ugyanis sokszor ugyanazok a hibás gének, leggyakrabban a BRCA1 és BRCA2 mutációk állnak.) A magas kockázatú férfiak számára már 40 éves kortól ajánlják a rendszeres szűrővizsgálatot.

A PSA vizsgálat segíthet a korai felismerésben

Jóval a tünetek megjelenése előtt képes jelezni a bajt a PSA mérés, ami egy laboratóriumi vérvizsgálat részeként a szűrés első lépése lehet.

A PSA egy, a prosztata által termelt enzim, amelynek szintje a prosztata megbetegedése, irritációja esetén megnő, így jelezheti a szerv állapotát. Fontos tudni, hogy nemcsak daganatos elváltozás esetén fokozódik a termelése, hanem például gyulladás, jóindulatú megnagyobbodás, mechanikus hatás (például kerékpározás, vagy akár egy székrekedés) esetén is. Így az emelkedett értéket mutató eredmény mindenképpen további szakorvosi vizsgálatokat indokol.

Út a diagnózisig

A szakorvosi vizsgálat anamnézis felvételével kezdődik, része a rektális (tapintással, végbélen keresztül történő) fizikai vizsgálat is, amely alkalmas a prosztata elváltozásainak, például az esetleges csomók, göbök elhelyezkedésének, állagának felderítésére is.  A képalkotó vizsgálatok fejlődésével egyre inkább bevonják az UH- illetve MR vizsgálatokat is a prosztatarák-diagnózis felállításának folyamatába, hiszen ezek pontosíthatják az elváltozás helyét és mértékét, irányíthatják a mintavételt. Remény van arra is, hogy előbb-utóbb a biopsziát is kiválthatják ezek a modern képalkotó eljárások.

Mit lehet tenni a prosztatarák megelőzéséért?

Mivel a kialakulás oka nem tisztázott, ezért a minél korábbi stádiumban történő felismerésre kell fókuszálni, hogy a lehető legnagyobb eséllyel kezelhető legyen. Emellett vannak olyan életmódbeli körülmények, szokások, amelyek támogatják a prosztata egészségét, és csökkentik a kockázatot. Így például kerülni kell a túl zsíros ételek fogyasztását, igyekezni kell megőrizni az egészséges testsúlyt. A dohányzás elhagyása és az aktív életmód is segíthet a prosztatarák elkerülésében. Az E- és A-vitaminokat, a cinket és a szelént a prosztata egészségét védő nyomelemekként tartják számon, ezért ajánlható az ezeket tartalmazó élelmiszerek (növényi olajok, halak, belsőségek, zöldségek, gyümölcsök stb.) illetve táplálékkiegészítők beépítése az étrendbe.  

A prosztatarák kezelése egyénenként eltérő

A kezelés módja a körülményektől függ, mérlegelni kell a daganat típusát, nagyságát, a beteg életkorát, egészségi állapotát, életvitelét. Nagyon precízen diagnosztizált, alacsony tumor agresszivitás esetén az elváltozás aktív követése, akár éveken át opció lehet. Magasabb stádiumban szükségessé válhat az egész prosztata kioperálása, stádium függően nyirokcsomó blokkok eltávolításával. Speciális esetekben megoldás lehet a daganat fókuszált kezelése (kriosebészeti technikával, vagy ultrahang energiával). Illetve dönthetnek a tumorsejtek sugárterápiával történő elpusztítása mellett is. A kezelés részeként hormonkezelésre is szükség lehet. Előrehaladott, áttétes variánsok esetén komplex onkológiai terápia nyújthat segítséget.

Ha még többet szeretne tudni a prosztatarák kockázatáról és tüneteiről, hallgassa meg "Folyó ügyek - tabuk nélkül az urológiáról" című podcast adásunkat, amelyből kiderül sok más mellett az is kiderül, honnan lehet tudni, hogy jóindulatú prosztatamegnagyobbodás vagy prosztatarák okozza-e a tüneteinket, milyen figyelmeztető jelekkel érdemes urológust felkeresnünk és hogy milyenek a túlélési esélyeink. 

A cikk szakmai megbízhatóságát a Budai Egészségközpont urológus szakorvosával készült BEKezdés podcast epizód biztosítja.