Jelentősen megnehezíti a munkába járást, ha az ónos eső síkossá és csúszóssá teszi a járdákat. Ilyenkor sokszorosára nő a közlekedési balesetek száma, nemcsak a közutakon, hanem a gyalogosok körében is, akiknél a szokásosnál jóval gyakrabban fordulnak elő végtagtörések, ficamok, ízületi sérülések. Mivel azonban a megnövekedett kockázat ellenére mégsem maradhatunk otthon, hanem be kell jutnunk a munkahelyünkre, összegyűjtöttük tanácsainkat, melyeket betartva elkerülhetőek a szabadtéren való elcsúszások és esések, amik súlyos veszélyt és hosszabb távú munkából való kiesést eredményezhetnek.

Ha a csúszós utak ellenére útnak kell indulnunk, fogadjuk meg a szakemberek tanácsait az elesések és az ebből fakadó csonttörések rizikójának csökkentése érdekében.

Induljunk el időben és válasszuk a legbiztonságosabb útvonalat!

Ne halasszuk az utolsó pillanatra az elindulást, ha kell, inkább keljünk fel fél órával hamarabb, hogy időben célba érjünk. Lehetőség szerint már előző este válasszuk ki a legrövidebb, legkevesebb veszélyt rejtő útvonalat. A járda sima felületénél biztonságosabb kövecses vagy füves talajon közlekedni.

Próbáljuk ki a medvejárást: a teljes talpunk érintkezzen a talajjal!

Az elcsúszás veszélyét csökkenti, ha növeljük a járófelületet, és nem csúsztatva, a talajjal párhuzamosan tesszük előrébb a lábunkat, hanem az egész talpunkat helyezzük egyszerre a talajra. Igaz, hogy ez a járásmód egy cseppet sem kecses, de ezzel a lassabb, óvatos, „cammogó” járással könnyebb az egyensúlyunkat is megtartani, ha megcsúszással kibillennénk belőle.

Haladjunk apró léptekkel, mint a pingvinek! Ne tegyük zsebre a kezünket!

A síkos, jeges, havas járdán elővigyázatosságból járjunk egy kicsit „totyogósan”: behajlított térdekkel, enyhe terpeszben, az egyensúly megőrzését segítsük a kezünkkel. Darwin-díjas ötlet ilyenkor zsebre dugott kézzel haladni! Ez ugyanis nem csak az egyensúlyozást nehezíti, hanem egy esetleges esésnél való kitámasztásnál is hátrányt jelent.

Kapaszkodjunk, támaszkodjunk!

Aki mindenképpen kénytelen útnak indulni, igyekezzen mindent megtenni a biztonságáért. Jeges járdákon haladva praktikus megoldás hegyes végű túrabotot, sétapálcát, vagy gumi tappanccsal ellátott botot használni támaszul vagy szükség esetén megkapaszkodni egy kerítésbe vagy az épületek kiszögelléseibe.

Növeljük a súrlódást!

Tegyük félre a magas talpú, hegyes sarkú divatcsizmákat és válasszunk helyettük „traktortalpú”, mélyen barázdált, recés téli csizmát vagy bakancsot. A cipő súrlódását ma már az erre a célra kapható, külön rácsatolható „hólánccal” is növelhetjük, de ennek hiányában egy ócska frottír zokni is megteszi, amit a legcsúszósabb szakaszon a cipőre húzunk. Használható trükk az is, ha egy hagyományos, textiles ragtapasszal növeljük a cipő talpának súrlódását.

Tompítsuk az esést, előzzük meg a súlyos következményeket!

A csúszás járdán haladva az elesés lehetőségére mindig számítani kell, az esés esetleges súlyos következményeit tudatos elővigyázatossággal enyhíthetjük. A csontritkulásban szenvedők jó, ha „kipárnázzák” a leginkább veszélyeztetett testrészeiket, csípőjüket, térdüket az erre a célra kialakított védőruházattal, vagy legalább vastag, réteges öltözködéssel, kesztyűvel, sapkával védik magukat. Ha mégis bekövetkezik az esés, behajlított lábakkal csökkenthetjük az ütődés erejét, a karokkal pedig próbáljuk meg a fejünket védeni.

Haladjunk minél távolabb a közúttól!

A járdán tanácsosabb belül, a forgalomtól legtávolabb járni, így egy esetleges elcsúszásnál nem csúszunk ki az úton haladó gépkocsik közé. Legyünk tekintettel arra, hogy az autósok is nehezebben közlekednek, a csúszós úton megnő a féktávolság, a bajt észlelve lassabban tudnak megállni.

Nyújtsunk segítséget!

A téli balesetek legnagyobb mértékben az időseket illetve a vérhígító gyógyszereket szedőket veszélyeztetik. Az elcsúszás, esés következménye gyakran súlyos csonttörés vagy agyrázkódás is lehet. Ha ennek gyanúja felmerül, akkor a sérültet nem szabad mozgatni, hanem mielőbb mentőt kell hívni hozzá, addig pedig kabáttal, takaróval védeni a hidegtől.

A cikk a Budai Egészségközpont szakembereinek közreműködésével készült.