A leggyakoribb fertőző betegségek egyike az influenza, amellyel kapcsolatban számos tévhit kering a köztudatban - utánajártunk ezek igazságtartalmának. 

Mostanra valószínűleg a legtöbben alaposan kiképezték magukat az influenza témakörében, különösen azok, akik évről évre átesnek rajta vagy a betegen otthon lévő gyerekeiket ápolják. Sajnos azonban még mindig stabilan tartja magát több téves információ is az influenza kezelésével és a megelőzésével kapcsolatban. Nézzük a leggyakoribbakat!

Az influenzát nem a megfázás okozza!

Vannak, akik úgy gondolják, hogy az influenzát el lehet kapni, ha hideg időben nem megfelelően öltözünk, vagy vizes hajjal megyünk utcára, esetleg huzatos helyen ülünk. Nem így van: az influenzát csak az influenzavírusnak való kitettség útján kaphatjuk el, a hidegnek csak annyi köze van hozzá, hogy a téli, nyirkos, hideg idő az influenza igazi szezonja. Tévhit tehát az is, hogy az influenza „csak egy súlyosabb megfázás”. Az
influenza tünetei valóban hasonlítanak a megfázáséra, például ilyenkor is torokfájás, orrfolyás, tüsszögés, rekedtség és köhögés fordul elő. Ugyanakkor az influenza sokkal súlyosabb is lehet, és magas lázat, fejfájást és testi fájdalmakat, hidegrázást és súlyos fáradtságot okozhat, és akár két-három hétig is elhúzódhat, sőt, súlyosabb szövődményekhez is vezethet, beleértve a kórházi kezelést és akár a halált is.

Tévhitek az influenza-védőoltás körül

Az influenza megelőzésének legjobb módja az influenza elleni védőoltás beadása. Vannak azonban, akik ódzkodnak tőle, mert úgy tartják, az oltástól megbetegedhetnek. Ez azonban tévedés: a vakcina inaktivált (elölt), gyengített influenzavírusokat tartalmaz, így nem képes fertőzést terjeszteni. Azonban a védettség kialakulása kb. két hétig tart, így ez idő alatt még elkaphatják a betegséget. Azokban az esetekben is, amikor a védőoltás ellenére megkapja valaki a fertőzést, a betegség rövidebb és enyhébb lefolyású lesz, a védőoltással megelőzhetők a súlyos szövődményeket. Más tévhitek szerint a vakcinák veszélyesek lehetnek az egészségre. Ezzel szemben tény, hogy évente több millióan kapják meg biztonságosan az oltást, és a legtöbben nem tapasztalnak súlyos mellékhatásokat az influenza elleni vakcináktól. Egyeseknél előfordulhat egy-két napig tartó karfájdalom az injekció beadásának helyén, láz, izomfájdalom, esetleg gyengeség. Ezek a mellékhatások azonban sokkal enyhébbek, mint maga az influenza lenne. Tévedés az is, hogy csak a krónikus betegeknek érdemes beoltatniuk magukat: az influenza elleni évenkénti oltást javasolják minden 6 hónaposnál idősebb embernek, beleértve a terhes nőket is.

Tévhit, hogy az oltást felvettek már hátra dőlhetnek a karosszékben 

Az is tévhit, hogy az influenza elleni védőoltás beadásával minden lehetségest megtett valaki, hogy megvédje magát az influenzától. Ezen kívül még számos dolgot érdemes meglépni saját magunk és családtagjaink védelmében: influenzaszezon idején kerülni kell a betegekkel való érintkezést, légúti tünetek esetén tanácsos maszkot viselni, illetve még gondosabban ügyelni kell a személyes higiéniára (például gyakran kezet mosni vásárlás, tömegközlekedés után).

Gyakori tévhit, hogy a házipraktikák vagy az antibiotikumkúra hozza el a gyógyulást  

Egy régebbi keletű „jó tanács” szerint a lázas betegnek kevesebbet kell ennie, mintegy „éheztetni kell a lázat”. Bár lehet, hogy a betegnek rosszabb lesz az étvágya, de egyébként semmi ok nincs arra, hogy a betegség miatti gyengeséget még éhezéssel is fokozza. Éppen ellenkezőleg, könnyen emészthető, jó minőségű fehérjék, friss, vitamindús ételek segíthetik, hogy le ne gyengüljön még inkább, és a szokásosnál több folyadékra is szüksége van. Az is tévedés, hogy erre a célra legjobb a tyúkhúsleves, bármilyen nagy hagyománya is van ennek a házi betegápolásban.

Az influenza kezelésével kapcsolatban az is gyakori tévhit, hogy antibiotikumokkal gyorsabban leküzdhető: ezek ugyanis csak a bakteriális fertőzések esetén hatásosak, vírusokkal szemben nem. Ha az influenza elhúzódik, magas lázzal jár, netán rosszabbodik és felülfertőzés, tüdőgyulladás alakul ki, akkor a kezelőorvos antibiotikumot rendelhet, de semmiképpen nem szabad orvosi utasítás nélkül, esetleg egy ismerőstől kapott, korábbi betegségből maradt antibiotikumot alkalmazni.

A cikk a Budai Egészségközpont belgyógyász szakemberének lektorálásával készült.