Egy-egy munkahely légkörét, a munka hatékonyságát, az együtt dolgozók munkához való hozzáállását és hangulatát alapvetően meghatározza a vezető személyisége. Adott esetben egy, a pozíciójára alkalmatlan vagy kiegyensúlyozatlan személyiségű vezető még a beosztottjai testi, lelki egészségére is ártalmas lehet. Miről ismerhetők fel a megbetegítő főnökök, és hogyan védekezhetünk ellenük?

Napi 8-9 órát töltünk a munkahelyen, az ott ért hatások pedig a nap további részét is meghatározzák. Nagyon nem mindegy tehát, hogy milyen körülmények közt telik a munkaidőnk: oldott, derűs, lelkes, inspiráló, motivált hangulatban, vagy frusztrált, nyomott, feszült légkörben. A munkamenetért és beosztottjaiért felelős vezető nagyban befolyásolja a munkahelyi légkört, a felmerülő stressz jelentős részének ő a forrása. Bárki tapasztalhatja, hogy bizonyos személyiségtípusú emberek főnöki pozícióban szinte megmérgezik maguk körül a levegőt. Egy-egy ilyen vezető hosszabb távon kifejezetten árthat a cég eredményességének is, mert csökkenti a munka szervezettségét, hatékonyságát, a kollektíva motiváltságát. A gazdasági károkon kívül érzékelhető rombolást vihet végbe a munkatársak munkához való viszonyában, hangulatában, olyan állandó stresszfaktort jelent, ami előbb-utóbb a pszichés állapotuk, sőt, testi egészségük rovására is megy. „A főnök sírba tesz”, „síkideg vagyok, remeg a gyomrom, ha közeledik” – ugye, Ön is hallott már ilyesmit a munkahelyén?

A megbetegítő főnök típusai

A betegítő főnök mérgező hatásának oka a személyiségében, pszichés állapotában keresendő.

Az egyik jellemző típus esetében például a munkatársak azt tapasztalhatják, hogy a vezetőjük nem beszéli meg velük a feladatokat, nem hallgatja meg javaslataikat, egyszemélyes döntéseket hoz, utasításokat osztogat, kötekedik, hibát keres, „az élőfába is beleköt” a megfelelő kommunikáció helyett. A helyzet odáig fajulhat, hogy a hatalmaskodó főnök agresszívvá is válik, legalábbis verbálisan, a szavait a legkevésbé sem megválogatva, emelt hangon számon kér, parancsolgat. Nemegyszer a főnök frusztráltsága áll az ilyen esetek hátterében: az ambíciói hajtják előre, de a képzettsége, adottságai nem teszik igazán alkalmassá a pozíciója betöltésére, így ezzel a viselkedéssel próbálja leplezni szakmai bizonytalanságát, állandó szorongását. A szakmai alkalmatlanság megnyilvánulhat következetlenségben, kapkodásban, irreális elvárásokban, túlszabályozásban, agyonbürokratizált munkamenetben is.

Megnehezítheti a beosztottjai életét az a főnök is, aki büszke saját pozíciójára, és hogy azt megtarthassa, szolgalelkűen, kritikátlanul kiszolgálja a feletteseit, ugyanakkor hasonló magatartást vár el a hierarchiában alatta lévőktől önmaga felé is.

Ezek a vezetési hibák akkor válnak különösen súlyosakká, ha határt nem ismerő egoizmussal, hiúsággal, önszeretettel, az empátia, a szociális érzékenység teljes hiányával, gátlástalansággal párosulnak, és machiavellista, nárcisztikus, netán pszichopata személyiségben jelennek meg.

Mit tehetnek a munkavállalók?

A legfontosabb talán, hogy ismerjék fel, miről is van szó: legyenek képesek elkülöníteni a saját felelősségüket és a főnök hatását a kialakult helyzetben. A vezetővel (és természetesen a többi munkatárssal is) törekedjenek a maguk részéről a korrekt, udvarias, barátságos hangnem fenntartására. A későbbi, nem érdemelt szemrehányásokat legjobban azzal lehet elkerülni, ha ragaszkodnak a teljes körű tájékoztatáshoz egy-egy frissen kapott feladattal kapcsolatban, és tanácsos a kiadott utasításokat írásban rögzíteni is. Semmiképpen ne vegyék át a főnök megengedhetetlen stílusát, hangnemét! Adott esetben egy elfajulóban lévő vitát félbe lehet szakítani azzal az ígérettel, hogy utánanéznek, pontosan mi történt, és írásban fognak beszámolni róla. A feladatok és a munkamenet megfelelő dokumentálása sok vitát előzhet meg.

A megbetegítő főnöktől, a rossz munkahelyi légkörtől szenvedő munkavállalónak tudnia kell, hogy nincs egyedül, mindez másokat is érint, ezért indokolatlanul ne hibáztassa magát, „ne vegye a szívére”. Tartson érzelmi távolságot, ne fogja menekülőre rögtön az első konfliktusnál, de ne is eméssze magát feleslegesen! Próbálja meg a munkatársakkal megbeszélni a kialakult helyzetet, persze nem kávézás közben a főnökről folytatott munkahelyi pletyka útján, hanem nyilvános csoportmegbeszélésen, korrekt dokumentációval alátámasztva véleményét a vitatott kérdésben. Tapintatosan, ügyesen lehet irányítani is a főnököt, segítve azokban a témákban, ahol a szakmai felkészültsége nem megfelelő. Egy-egy e-mailben (diszkréten, mégis dokumentálva) tett javaslat csodát tehet: a főnök a csoport közös indítványaként terjesztheti elő, a tekintélye nem sérül, és le lesz kötelezve annak, akitől a hasznos ötletet kapta.

Semmiképpen se hagyják, hogy a feszült légkör, egy kiszámíthatatlan, alkalmatlan, egocentrikus, zsarnoki főnök annyira megkeserítse az életüket, hogy az már az egészségüket veszélyeztesse. Ha pedig nincs más megoldás, lépni kell, de a munkahelyváltás se indulatból történjen, hanem megfelelően előkészítve, jó előre kapcsolati hálót építve, információkat szerezve, nehogy úgymond csöbörből vödörbe kerüljön a munkavállaló.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.