Elvesztette a munkáját? Ne betegedjen bele

2019. június 17. - hrdoktor

Élete során majdnem mindenkivel előfordul legalább egyszer, hogy elveszíti a munkáját. Ez lehet egy régóta érlelődő, megunt, megutált állás elvesztése, de egy szeretett munka hirtelen megszűnése is. Akárhogy is, ilyenkor a legfontosabb, hogy ne süllyedjünk az önsajnálatba, maradjunk pozitívak és aktívak. Így tehető rövidebbé és kellemesebbé az álláskeresés nehéz időszaka.

munkanelkuliseg.jpg

Fotó: Freepik

Amikor valakit elbocsátanak, az első reakciók nagyon sokfélék lehetnek. Ha egy olyan munka ér véget, amiben sok negatív visszajelzést kaptunk, feszültségben éltünk, akkor az első érzés a megkönnyebbülés. Különösen akkor van így, ha a végkielégítés vagy a tartalékaink, esetleg a párunk biztos állása miatt anyagilag egyelőre nem kerülünk nehéz helyzetbe. Ez azonban a ritkább verzió. A gyakoribb eset az, amikor a munka elvesztése kicsit olyan, mint amikor elvesztítjük egy szerettünket. Fájdalom, csalódás és üresség marad utána, olyan veszteség, amit hosszú ideig tart feldolgozni.

Ebből pedig könnyen kialakulhat a depresszió, még azoknál is, akik alapvetően pozitív beállítottságúak. Ha pedig a depressziós állapot elhúzódik, azt megsínyli a fizikai egészségünk és az emberi kapcsolataink is. De mit lehet tenni, hogy ne fajuljanak idáig a dolgok? Hogy lehet a lehető legjobban kijönni a munka nélkül töltött időszakból?

1) Próbáljuk megérteni, hogy az elbocsátás nem ítélet a személyünkről!

Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy attól még, mert egy munkahely megvált tőlünk, nem vagyunk értéktelenek. Nem teljes személyiségünkről, képességeinkről mondtak ítéletet, csak egy adott munkahelyi helyzetre volt ez a válasz. Bármennyire is nehéz, ne vegyük magunkra túlságosan a történteket.

2) Ne várjunk sokat az álláskereséssel!

Bár nagy a kísértés, hogy a feszített munkatempó után most csak lustálkodjunk, és ne csináljunk semmit, nem jó túl hosszú pihenőt tartani. Az természetes, hogy szusszanunk pár napot, de ha hetekig, hónapokig várunk az álláskereséssel, jelentősen romlanak az esélyeink, elvesznek a hasznos szakmai kapcsolataink. Ráadásul a pihenés csak eleinte kellemes, utána a tétlenség könnyen deprivált, depressziós állapotba sodorhat.  

3) Éljünk továbbra is napirend szerint!

Ha dolgozunk, akkor a munkaidő és a tennivalók alakítják a napunkat. Ha viszont nincs munkánk, az idő könnyen kifolyik a kezünk közül. Éppen ezért érdemes ilyenkor is egyfajta napirendet tartani, és előre eldönteni, hogy hánytól hányig foglalkozunk álláskereséssel, önéletrajzok, motivációs levelek írásával, mikor megyünk sportolni és így tovább. Ezáltal kevésbé távolodunk el dolgozó családtagjainktól, barátainktól.

4) Gondoljuk át a helyzetünket alaposan!

Most végre van időnk arra, hogy alaposan kielemezzük a helyzetünket. Valóban azon a területen szeretnénk dolgozni, ahol eddig? Nem vágyunk valami másra? Nem kellene még tanulnunk valamit, vagy felfrissíteni a tudásunkat? Milyen segítséget tudunk igénybe venni mindehhez? Egyáltalán nem biztos, hogy a megkezdett utat kell folytatnunk, a munkanélkülivé válás egy jel is lehet arra, hogy ideje változtatnunk.

5) Keressük hasonló helyzetben lévők társaságát!

Amikor az ember munka nélkül marad, úgy tűnik, mintha egyedül lenne ezzel a problémával az egész világon. Mintha mindenki egész nap rohanna, csak ránk nem lenne szükség. Mielőtt nagyon elmerülnénk az önsajnálatban, érdemes körülnézni alaposabban, hogy kik vannak körülöttünk hasonló helyzetben. A velük való találkozó, beszélgetések segítenek abban, hogy ne érezzük egyedül magunkat ebben a szituációban.  

6) Beszéljünk egy szakemberrel!

Ha megtehetjük, akkor érdemes egy szakember segítségét kérni, legyen az egy coach, egy pszichológus vagy egy karriertanácsadó. Ők ugyanis külső szemmel nézi a helyzetünket, és sok olyan dolgot észrevehetnek, ami elkerülte a figyelmünket. 

7) Legyenek addig is céljaink, amíg munkát találunk!

Munkanélküliség esetén természetesen az az elsődleges cél, hogy minél hamarabb legyen állásunk. Ugyanakkor, amíg ez megtörténik, és érdemes kis részcélokat kitűzni. Sokat segíthet a lelki egészségünk megőrzésében, ha kis feladatokat tudunk teljesíteni addig is. Régi elmaradásokat pótolhatunk, elkezdhetünk edzeni, nyelvet tanulni és így tovább. 

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://hrdoktor.blog.hu/api/trackback/id/tr9414898460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pötyögtetek 2019.06.25. 12:46:17

Szépen hangzik addig amíg nincs valakinek eleve olyan problémája az egészségével amiből nem lehet hipp-hopp kigyógyulni, vagy nem is lehet. Még csak depresszió se kell hozzá.

]{udarauszkasz 2019.06.26. 14:35:49

Naja. A pszichoterapeuta nem fog munkat talalni senki helyett. A gyogyszerek nem fizetik ki a rezsit,es nem adnak enni,sot az ember egeszseget is kicsinaljak. Volt benne reszem. Nemegyszer jottem vissza az ongyilkossag szelerol,de csak azert,mert idoben talaltam munkat. De mar soha tobbe nem leszek a regi,mert ami nem ol meg,az nem megerosit, hanem sokadjara ismetlodve lassan tesz tonkre.